Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 4 (78. szám) - „Kudarc, kilátástalanság, koncepciótlanság, avagy a becsapott önkormányzatok” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - MOLNÁR GYULA (MSZP):
3940 területfejlesztési célelőirányzat a 2002. évi összeg 40 százalékára csökkent, a költségvállalási lehetőség 40 százalékról 70 százalékra történő megemelését az eszközrendsze r bővítésének beállítani, finoman szólva is képmutatás lenne. Miben bízhatunk? Ismét a klasszikusokhoz fordulok, belőlük meríthetünk erőt. A haza bölcse szerint, amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja. Széchenyi ehhez annyit tesz hozzá, hogy a tett az első, a szó a második. Érdekeink közösek, 10 millió ember bízik bennünk, parlamenti képviselőkben. Rendezzük végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés! Köszönöm a figyelmet. ( Taps az ellenzéki képviselők pa dsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Stipkovits Pál, a Szocialista Párt… Bocsánat, Molnár Gyula - nem vettem észre, elnézést , a Magyar Szocialista Párt képviselője; parancsoljon, képviselő úr! MOLNÁR GYULA (MSZP) : Őszinte tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt órákban sokan sokféleképpen próbálták meg az önkormányzat szerepét és fontosságát megvilágítani a mai napon. Egy dolog biztosan látszik már, hogy a címben jelölt állításokat, legalábbi s mondhatjuk, nem igazolta az élet. Sokkal árnyaltabb a kép, mint az a sommás megállapítások, a vitanapkezdeményezők szerint megfogalmazódott. Induljunk ki a jobbik helyzetből! Tételezzük fel, hogy a politikai szándék az volt, hogy a hangzatos jelszavak m ögé meg tudjuk mutatni, mennyire fontos mindkét oldal számára az önkormányzatiság, mennyire fontos szerepet tulajdonítunk a magyar önkormányzatoknak a közéletben; különösen akkor, ha tudjuk, hogy például a parlament, a parlamenti képviselők megítélése lény egesen rosszabb, mint az önkormányzatoké, a polgármestereké vagy a jegyzőké. Így van ez rendjén, hiszen az önkormányzati törvényt, magát az önkormányzatiságot az elmúlt 13 év igazolta, tehát mindazon döntések, amiket a rendszerváltó politikai elit 198990ben meghozott, az akkori szándékok komolyságát, úgy tűnik, igazolta az idő, még akkor is - persze egyetértve belügyminiszter asszonnyal , ha bizonyos szempontból a törvény módosítása talán szükséges lehet. Mindenki pénzről beszél, de szeretnék é n is még egy számsort röviden visszaidézni. Tessék visszaemlékezni arra, hogy 1990ben minden politikai párt nyilván hittel és lelkesedéssel azzal kampányolt, hogy a helyben keletkezett pénzek maradjanak helyben. Ez egy kiváló gondolat volt, mindenki nagy lelkesedéssel támogatta ezt a megközelítést. Majd mi történt? Már az első kormány, nyilván felismerve a helyzetét és a lehetőségét, a pénzek 50 százalékát tudta csak helyben hagyni, a többi pénzt központilag osztotta újra. '94ben a következő kormány ezt m egfelezte, 25 százalék lett, majd '98ban az akkori kormány - egyébként a gazdasági helyzetből nem következően, nem indokolható módon - 5 százalékra csökkentette a helyben maradó részt. (11.10) Bármennyire nehéz és szigorú esztendő a 2003as, mégis azt kell mondanom, hogy azért egy fontos döntés született, és ne felejtsük ezt el, hogy a személyi jövedelemadó - valóban, ahogy a polgármester kollégám is mondja - 10 százalékkal növekedett, és a helyi adókban is több maradt helyben, még akkor is, még egyszer mondom, ha tudom, hogy ennek jelentős részét a közalkalmazotti béremelések el is viszik. Én igazából a rövid hozzászólásomban azt szeretném megvilágítani, hogy nagyon sokféle módon lehet visszafelé tekinteni, panaszkodni, nagyon jó l enne, ha néhány ügyben egy picit előretekintenének az önkormányzatok. Több minden elhangzott ma, szeretnék én is három dolgot nagyon röviden felvillantani.
