Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - A pártok működését segítő, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3883 A módosító javaslat pontos megértéséhez rá kell mutatnom arra, hogy a Házszabály az időkeretes korlátozásnak két fajtájá t ismeri. Az egyik nagy esetkör az, amikor a Házszabály konkrétan, tételesen meghatározza egyes fajta felszólalások időkeretét. Ilyen például a napirend előtti felszólalás, amely öt percben lehetséges, ilyen az ügyrendi felszólalás, amely három percben leh etséges, ilyen a kétperces észrevétel, amely, mint a neve is mutatja, két percben lehetséges, ilyenek az interpellációra vonatkozó időkeretes szabályok, és még sorolhatnám. Ezek a szabályok konkrétan a Házszabályban megtalálhatók, és ezeken senki nem léphe t túl. Az időkeretes korlátozás másik eszköze a Házszabály 53. §a szerint lehetséges, amely meghatározza, ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy időkeretben tárgyal valamilyen előterjesztést, meghatározza az adott napirendi pont megtárgyalására rendelkezésre á lló összes időt, és annak elosztási módját az egyes frakciók, illetve a függetlenek között. Ennek a normatív szabályai szintén adottak a Házszabályban, az 53. §ban, egészen addig, hogy mit kell beszámítani, mit nem kell beszámítani, és erre, ha ilyen dönt ést hoz a Ház, a házbizottság terjeszt elő tételes javaslatot, hiszen azt a házbizottságnak kell meghatároznia, hogy mennyi időkeretet szán ilyen esetben egy előterjesztés tárgyalására, és az előterjesztések megtárgyalása időben pontosan hogyan oszlik el a frakciók között. Ezt percre lebontva tartalmazza az a javaslat, amiről aztán az Országgyűlés határoz. Holnap is lesz egy ilyen tárgyalás, egy politikai vita. Másfajta időkeretet a Házszabály nem ismer. Emellett már a kezdetektől, az első parlamenti ciklus tól kezdve kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a házbizottság tett ajánlást a képviselők számára, hogy felszólalásuk bizonyos időtartamot ne haladjon meg. Ez az ajánlás azt a célt szolgálta, hogy a vita terjedelmét tervezhetővé tegye, orientáljon mindenkit , hogy körülbelül milyen hosszú időtartamú vita várható az ügyben, de egy pillanatig sem volt az kétséges, hogy ezek az ajánlások nem kötelezőek. Ha netán egyikmásik képviselő elkövette azt az “illetlenséget”, hogy ezt az ajánlást nem tudta tartani, és né hány perccel véletlenül túllépte, senki, egyetlenegy ülésvezető elnök sem vonta, vonhatta meg tőle a szót. Hogy ez így volt, azt a magam személyes gyakorlatával is alá tudom támasztani, mert abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy 199496 között az Or szággyűlés alelnöke voltam, és mint ilyen, számos ülést vezettem. Előfordult, hogy magam is képviselőt arra intettem, vagy arra hívtam fel a figyelmét, hogy a rendelkezésére álló időkeretet, amit a házbizottság ajánlott számára, túllépte. Ilyenkor a képvis elő visszajelzett, hogy elnök úr, tudom, elnézést is kérek, de hát ez mégsem kötelező érvényű, és szeretném befejezni, illetőleg be fogom fejezni a mondanivalómat, és ezt én mint ülésvezető elnök, mindazok egyetértésével, akik az ülésvezető elnök rendelkez ésére állnak - főtitkár, főtitkárhelyettes , természetesen tudomásul vettem. Emlékeztetném a Házat az 199498as új alkotmány megalkotásával kapcsolatos vitára, milyen terjedelmű viták folytak akkor hónapokon át mind az alkotmány koncepciójáról, mind anna k az általános, mind a részletes vitájáról és a különböző kérdésekről. El sem lehet képzelni, hogy olyan ügyek, mint a kétkamarás parlament, a szociális jogok természete, alapvető jogok biztosítása, nagy államberendezkedési kérdések, mindaz, ami egy új alk otmány kapcsán fölmerül, máshogy legyen tárgyalva. Terjedelmes hozzászólások voltak ezek, és úgy gondolom, hogy a parlament működésének a természetéhez ezek nyilvánvalóan hozzátartoznak. Vagy akár a múlt ciklusban is emlékeztethetek arra, amikor Bauer képv iselő úr, aki igen gyakori és hosszas felszólalásokkal gazdagította a Ház működését, tette ezt meg nagyon sokszor, és nem egyszer én is vitapartnere voltam. Egyszer sem fordult az elő, hogy torkunkra forrasztották volna a szót. Egyszer sem fordult az elő, hogy bármikor is, házbizottsági ajánlásra tekintettel valakitől is megvonták volna a szót. Azt is hozzáteszem, hogy azok az ajánlások nem voltak annyira szűkmarkúak, mint amelyek mostanság elharapództak, hogy egy képviselői felszólaláshoz ötperces felszóla lás válik - most már úgy látszik - ilyen ajánlásként általánosan elfogadottá. Nos, a Rubiconon ebben a ciklusban léptünk át, mert most nem először találkozunk azzal, hogy ezt a házbizottsági ajánlást anélkül, hogy ennek bármilyen házszabályi alapja lenne, a Ház vezetése kötelező érvényű ajánlásként fogja fel, és mindez konfliktusokhoz vezetett több esetben is képviselő
