Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - A pártok működését segítő, tudományos, ismeretterjesztő, kutatási, oktatási tevékenységet végző alapítványokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3884 és ülésvezető elnök között, szómegvonáshoz vezetett, vagy arra való rákényszerítéshez, hogy visszavisszatérően kérjen öt percekben szót. Va gyis szép óvatosan, mondom, a Rubiconon átlépve kialakult egy olyan helyzet, hogy gyakorlatilag az Országgyűlés többsége - itt megállok; hosszú idő óta a napirendet a kormánypárti többség szavazza meg , tehát kormánypárti többsége, a kétharmados házszabál yi rendelkezéseket fölülírva önkényes időkereteket állapít meg az Országgyűlés tárgyalására. (20.50) Ez véleményem szerint a Házszabályból nem következik, ez házszabályellenes gyakorlat. Hogy ezt nemcsak én és nemcsak a Fidesz gondolta így, mutatta az is, hogy miközben folyt ennek a házszabálymódosításnak, amiről tárgyalunk, az előkészítése az albizottságban, az ügyrendi bizottságban napirendre tűztük ezt a kérdést, Csiha Judit elnök asszonnyal egyeztetett módon. Ott, egy ugyancsak hosszas előkészítés után közös… - (Dr. Avarkeszi Dezső közbekérdezésére:) Képviselő úr, elmondhatom, még az önök pártkongresszusa előtt fölmerült ez elnök asszony és közöttem. Közös javaslatra az ügyrendi bizottság egyhangúlag, a szocialista és szabad demokrata képviselők szavaza tával együtt meghozta a 17/20022006os ügyrendi állásfoglalást, amely kimondta ennek a gyakorlatnak a helytelenségét, és kimondta azt, hogy ezek az ajánlások a szó megvonásához nem vezethetnek. Avarkeszi képviselő úr hozzá is szólt az ügyrendi bizottságba n ehhez az ügyhöz. Elmondta, hogy bár nem örül ennek az állásfoglalástervezetnek - akkor ez csak tervezet volt , de egyet kell értenie vele, mert a Házszabályból ez következik. Megnyugodtunk, és ezért nem is tettük ezt a házszabálymódosítás tárgyává. Hi szen van egy általános érvényű ügyrendi bizottsági állásfoglalás, a 17/20022006os, amelyet egyhangúlag, teljes konszenzussal fogadott el az ügyrendi bizottság, és amelyet nem is támadott meg egy frakció sem. Ma is hatályos, ma is érvényes tárgyalási mód, és nem alkalmazzuk a Ház működése során - ami, teszem hozzá, abszurdum. Ezzel szembesültünk. Megszületett az ügyrendi bizottság állásfoglalása, és azt kellett látnunk, hogy ezzel szemben egy ellenállás alakult ki, ezt nem alkalmazzák, viták és konfliktuso k keletkeznek továbbra is. Ez indított engem arra és indít minket arra, hogy módosító javaslattal erősítsük meg ezt az egyébként helyes értelmezést. Így született meg a 3949/2. számú módosító javaslat - egyébként az egyetlen módosító javaslat, ami ehhez az önálló indítványhoz benyújtásra került , mely a Házszabály 23. § b) pontjának szövegébe szájbarágó módon ezt a fajta értelmezést beviszi. Azért mondom, hogy szájbarágó módon, mert e nélkül is ez következne a Házszabályból. És még egyszer mondom: ezt nem egyedül gondoltam, hanem valahányan az ügyrendi bizottságban, pártkülönbségre való tekintet nélkül. Az ellenérvek - mert az ellenállás ezzel az értelmezéssel szemben ellenérvek formájában fogalmazódott meg - azzal a logikával érvelnek, hogy nem így van ez: van egy napirendi javaslat, annak a része ez a számtalan kurtítás, és erről az Országgyűlés kormánypárti többsége dönt. Erre mondom, hogy ha ezt így lehet értelmezni, akkor ez hasonlatos ahhoz a házszabályi helyzethez, amit a munkarend tekintetében az Alk otmánybíróság alkotmányellenesnek talált. Mert abban az ügyben is arról volt szó, hogy egyszerű többséggel döntött a Ház a munkarendről, és az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem alkotmányos az a házszabályi helyzet, hogy ilyen kérdésekben egyszerű többs éggel hozzon döntést az Országgyűlés, ennek a kérdéskörnek a szabályozását egy kétharmados házszabályban rögzíteni kell. És mert ez nincs rögzítve a Házszabályban kétharmados módon, ezért alkotmányellenes az Országgyűlés munkarendjével kapcsolatos szabályo zás. Ugyanez a helyzet, ha egyáltalán ez az értelmezés, amit most idéztem a szembenállók véleményéből, helyes. Szerintem nem helyes ez az értelmezés, de ha elfogadjuk, akkor ugyanezzel az alkotmányellenességi problémával kell szembenéznünk. A dolog gyakorl ati jelentősége kapcsán legyen szabad elmondanom, hogy a múlt héten hétfőn a legfőbb ügyész úr interpellációjának a megtárgyalása is házszabálysértő módon történt. Jelentést tárgyalt az Országgyűlés, és ezt a jelentést behelyezte az interpellációs időkeret be. Egy jelentést
