Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÓGL ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3772 (11.10) Rendezetlen a rendszer finansz írozása úgy mennyiségileg, mint a források szerkezetében. Az ellátó szerkezet kialakulóban van, de az uniós kötelezettségek miatti szabad mozgás által az ország minden helységében szükségessé váló kötelező, minimális szintű hozzáférésű rendszer működtetése már megoldatlan a szerkezetben, és igazán rendezetlen a magyar egészségügyi ellátásnak az a területe, amely az alkotmányból levezethetően kormányzati kötelességként előírt rendszer minimális szolgáltatását leírná. Úgy tértünk át egy „minden szinten szinte mindent” rendszerből egy nyilvánvalóan a szűk források miatt kötött és körülhatárolt rendszerre, hogy soha nem tisztázta egyik kormány sem a tényleges, államilag garantált rendszer tartalmát. Most itt több törvény van a parlament előtt. Arról beszélünk, a mi meghatározza a rendszert működtetőknek tulajdonképpen a munkajogi területét. Nem többet és nem mást. És ez is a hibája, és ez az oka annak, amiért filozófiai különbséget deklarált is miniszter asszony, és kétségtelenül van filozófiai különbség. Mert mag unk azt mondjuk, hogy az alkotmánynak a legfontosabb értéke az tulajdonképpen az emberi méltósághoz és az élethez való jog. Tehát a joghierarchiában ez a legkitüntetettebb elem. Ebből adódóan az ezzel foglalkozó hivatásrend – amely, ha Hippokratésztől ered eztetjük, a Krisztus előtti ötödik századból való , soha nem igényt elégített ki, hanem szükségletet, soha nem szolgáltatott, hanem szolgált. Ebből adódik, hogy a hivatásrend hierarchikusságában van a döntésért való felelősség: itt a bajmegállapítás dönté séért és a kezelés döntéséért, de a kóros folyamatok feltárásának felelősségéért is egy elkülönült hivatásrend felelős. És az igaz, hogy a rendszer működésének sine qua nonja néhány elem, valóban a villanyszerelő is, de ott inkább meg kellene büntetni azt, aki az aggregátort nem hozta olyan helyzetbe, hogy azonnal bekapcsoljon – hogy visszautaljak miniszter asszony példájára. Az egészségügyi törvény nagyjából rendezi a betegek jogait, bár azt sem teljes egészében. A szerkezetünk kialakult, és talán, ha ez a törekvés a sürgősségi rendszert és az első ellátás rendszerét jól felépíti, valóban jól, szakemberrel, eszközzel, akkor az uniós csatlakozás nagyobb zökkenő nélkül átmegy. De vegyük azt tudomásul, hogy a finanszírozási reform újragondolása nélkül a szerke zet, a tényleges, államilag garantált feladatokhoz kapacitásában is szabályozott rendszer kialakítása nélkül a magyar egészségügy nem reformálható. A másik törvény, ami szintén a parlament előtt van és tegnap szavaztunk róla, az tulajdonképpen egy álságos törvény, mert többletforrás nélkül forrást von ki a rendszerből. Erről készséggel adok át egy tanulmányt majd miniszter asszonynak. Miről szól ez a törvény? Jól szól arról, hogy az a rabszolgamunka, amit a hivatástudat rak a szereplőkre, tovább nem tarthat ó. De a gond ott van – és ezt vetettük fel a bizottság előtt is , hogy hiába hozzuk meg ezeket a szabályokat, és az általános feltételeket, munkajogi feltételeket megteremtjük, ha ez teljesíthetetlen. Mert jelenleg a rendszerben olyan nagy a hiány, ami mi att sérülni fog bizonyos területeken a betegek egyenlő hozzáférésének a joga. Azt hiszem, miniszter asszony előtt is világos, hogy mely intézmények osztályai nem tudnak már működni azért, mert nincs orvosuk, és ahol orvos van, hány helyen nincsen szakszemé lyzet, amely valóban sine qua nonja a működésnek. Azt gondolom, hogy a hivatásrendi feltételeknek s az általános kötelezettségeknek csak egy olyan rendszer felel meg, ahol ezt is biztosítani tudjuk. Ezért érthetetlen egy kicsit számomra, hogy az idén és má r korábban javasolt államilag finanszírozott képzési kapacitások növelésével nem foglalkoztunk, és erre vonatkozóan nincsenek előterjesztések. Ezért egy picit megértem azokat, akik aggódnak azért, hogy a tíz év kiképzése után honnan lesz szakember, aki műk ödni fog a rendszerben. Magának a törvénynek a döntési része az, ami speciális az egészségügyben, hiszen nem más a jó egészségügy, mint egy jól hierarchizált döntés. A hét szabad művészetre már valaki utalt, én is
