Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÓGL ÁRPÁD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3773 szívesen teszem ezt. Adott esetben az a tö bblettudás, amivel a zárt technológiától, az utasítástól - és ilyen vonatkozásban Szűcs kolléga példája jó volt - a háziorvos is eltérhet, durván eltérhet az általa megengedettől, és akkor jár el helyesen. Ezért azt gondolom, hogy a döntési rendszer szabál yozását, a technológiák szabályozását csak a Magyar Orvosi Kamarával együtt lehet jól megalkotni, sőt azt kell mondjam, hogy a Magyar Orvosi Kamarához kell telepíteni a technológiák kimunkálásának, ellenőrzésének a jogát is. Azt gondolom, hogy jó döntés, é s ilyen szempontból a törvénynek az az eleme, ami a képzés, továbbképzés lehetőségét, munkaidő kedvezményét, esetleg a költségeit majd egy másik törvényben szabályozza, egy jó elem. Nem volt megnyugtató számomra, hogy - ha jól húztam a vonalakat , miniszt er asszony kilenc alkalommal említette, hogy más törvény fogja szabályozni. Az a gondom, hogy egy törvény – most már van valamennyi gyakorlata az embernek itt a parlamentben – mindig szólóban áll és hivatkozik, holott akkor lenne teljes, ha világosan látná nk, hogy legalább milyen tartalommal fognak megszületni azok a szabályozások, akár törvényi szinten, akár kormányrendelet vagy miniszteri rendelet formájában. Az egészségügyi dolgozók képzése, továbbképzése, ha rendezett lesz, akkor másik kérdés és nagyon döntő kérdés, ami most nem szerepelt itt, hogy milyen a technikai feltételrendszere annak a területnek, ahol szerződéskötéssel dolgozik a szabad szellemi foglalkozású orvos. Azt hiszem, ez a másik ellentét és ellentmondás az elképzeléseinkben. Tudniillik a z orvos, amikor szakorvossá válik - mert hiszen most már csak akként dolgozhat , akkor önálló szellemi döntésre képes kolléga, azaz önálló szellemi foglalkozású kolléga, amit gyakorolhat úgy, hogy nem köti magát szerződéshez, vagy úgy, hogy köti magát sze rződéshez. De minden kollegánk szellemi szabadfoglalkozású, legfeljebb egy közalkalmazotti szerződés, egy magánjogi szerződés vagy valamilyen más szerződés, csoportmegállapodás keretében dolgozik. Ebből adódik az, hogy mivel ennek a hivatásrendi köztestüle tbe tömörült szellemi szabadfoglalkozású csoportnak a képviselője és az egész kapcsolódó rendszerének a szabályozója, összehangolója a Magyar Orvosi Kamara, ezért a szerződéskötések feltételeiben - itt gondolok a munkafeltételekre, képzési feltételekre, ki egészítő képzési feltételekre, tehát a szerződéskötési rendszernek a munkafeltételi tartalmára, képzettségi tartalmára, de a díjazási tartalmára is - a Magyar Orvosi Kamarával olyan egyezséget kell kötni, vagy úgy kell módosítani a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényt - bár nagyjából benne van, csak az egyetértési jog hiányzik , hogy a Magyar Orvosi Kamara legyen képes a szellemi szabadfoglalkozású kollégáknak az érdekeit a szerződéskötések tartalmában, a kimunkált előszerződési formákban, a modellszerző dések kimunkálásában képviselni. (11.20) Még egy elem van, ami, azt gondolom, hiányzik, már említettem a kisebbségi véleményben is, mert a bizottság előtt is elmondtam, hogy egy speciális szolgáltatás az egészségügyi szolgáltatás, é s ennek a szolgáltatásnak végül is itt nemcsak az értéke meghatározott a felhasznált eszközökben, energiákban, szellemi ráfordításokban, de ez értékteremtő is, hiszen ha valakinek visszaadják a teljes munkaképességét, a teljes életminőségét, akkor értéket teremtenek, és nem közvetlenül ez a kincsképző, hanem amit aztán ez az állampolgár elő tud állítani. Nem mindig sikeres ez a tevékenység, ez a speciális voltából adódik, a sikertelenség benne van. Ez az a statisztikai hiba, ami mindenütt benne van a rendsz erben, és ez az, ami furcsa fordítással a magyar jogrendszerbe műhibaként került be, pedig ez nem más, ez nem hiba, hanem ez az, amikor valaki teljes tudása, teljes felkészültsége, teljes gondossága mellett végzi feladatát, és mégis kudarc az eredmény. A s tatisztikusok 5 százalékot fogadnak el, nyilván itt a munka tárgya a beteg, ez így elfogadhatatlan, de előfordul. Mivel közfeladatban végzi - arról beszélünk - az egészségügyi tevékenységét az orvos és a szakdolgozó, ezért ez a hiba kárt is jelent, és a ká r egy olyan jogot teremthet, aminek anyagi kötelezettsége is van, ezt a felelősségbiztosítással oldják meg. Nincs egyetlen szakasz sem, ami arról döntene, hogy a közfeladatú egészségügyben megjelenő műhiba felelősségbiztosításáért ki a felelős,
