Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. TÓTH ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója:
3761 szabályokat, az egészségügyi tevéken ység végzésének feltételeit szektorsemlegesen, azaz a munkavégzésre irányuló jogviszonytól függetlenül határozza meg. A legfontosabb: az uniós irányelveknek megfelelően, a munka törvénykönyvével összhangban a heti 40 óra rendes munkaidőben, 8 óra kötelezőe n elrendelhető rendkívüli munkavégzésben és maximálisan heti 12 órában az újonnan bevezetendő önként vállalható tevékenységben rögzíti a törvény a munkavégzés időtartamát. Lényeges, hogy minden tevékenység idejét össze kell adni, így heti 60 óránál akkor s em dolgozhat többet a dolgozó, ha több munkáltatónál, vagy többféle jogviszonyban van munkája. Az önként vállalt többletmunkát, ahogy már miniszter asszony említette, 50 százalékkal növelt díjtétellel kell elismerni, és az ideje a nyugdíjszerzés szempontjá ból a szolgálati időbe beszámít. A javaslat egységesíti a kötelező munkaköri alkalmassági vizsgálatok szabályait, a kötelező továbbképzéseket pedig munkaidőkedvezménnyel támogatja. Külön kitértek az előterjesztők a szakmai szervezetekkel folytatott vitákr a, egyeztetésekre, kiemelve, hogy az Orvosi Kamara külön, csak orvosi jogállásról szóló indítványát az egészségügyben folyó csapatmunka miatt nem tartják szerencsésnek, az orvosok megkülönböztetett szerepe ellenére sem. A képviselői kérdések már körvonalaz ták a várható legvitatottabb területeket. Így a legtöbb kérdés a túlmunkarendszer, az ügyelet teljesíthetősége és az ellátás folyamatossága közötti gyakorlati ellentmondásokra, anyagi vonzataira vonatkozott. Többen kérdésesnek látják az önkéntes többletmun ka vállalását kis kórházakban, kistelepüléseken. Hangzottak el még kérdések az alkalmassági vizsgálatok lebonyolításával, a kamarák ajánlásaival, az önkéntes segítők helyzetével kapcsolatban. A válaszok közül kiemelendőnek tartom, hogy az önkéntes többletm unka díjazásának emelése várhatóan körülbelül 15 milliárd forintba fog kerülni, a költségvetési terhek ütemezését a hiányzó létszám, illetve a képzés pótlását a törvény adott szakaszainak későbbi hatályba lépésénél fogják figyelembe venni. A számítások sze rint az évi 400 óra kötelező túlmunka havi 6 ügyeletre elég az úgynevezett csendes és normál ügyeleteknél, de már most látható, hogy önkéntes többletmunkára lesz szükség a minősített ügyeleteknél, vagy rugalmasabb munkaidőbeosztásra kényszerülnek a szolgá ltatók. A legnagyobb nehézség a pihenőidő kötelező kiadásánál várható. A törvényjavaslat vitájában a jelen lévő szakmai testületek is kifejtették véleményüket. A Kórházszövetség a forrásháttér biztosítékait kérte, a gyógyszerész kamara a személyi jog alapj án működő gyógyszerészekre és intézeti gyógyszerészekre is javasolta a törvény hatályának kiterjesztését. Az Orvosi Kamara alelnöke a javaslatot mint az orvosok jogállásáról szóló önálló törvényt nem tudta elfogadni, de az ügyeletek és a munkaalkalmasság k érdéseinek tisztázását a hiányosságokkal együtt elfogadhatónak vélte. A kormánypárti képviselők a következő véleményeket fogalmazták meg: A törvényjavaslat a hibáival, hiányaival együtt is előrelépés. Az évek óta húzódó kérdések, például az ügyeleti és túl munka szabályozása, díjazása végre a döntéshozók látóterébe kerültek. Sürgős a finanszírozás és a létszámvonzat mielőbbi biztos rendezése. Hangsúlyozták az orvoslás csapatmunka jellegét, azt, hogy az ellátásban részt vevők ugyan különböznek a döntésben, a pillanatnyi munkamozzanatban való tényleges szerepük alapján, de az ellátási felelősség közös, és ez a lényeges. A törvényjavaslat hibáival, hiányaival együtt is előrelépés, például a többletmunka elismertetését jelenti, amit a korábbi évek munka törvénykö nyvének módosításakor nem sikerült elérni. Az előterjesztők a véleményekre reagálva a következőket hangsúlyozták: A javaslat számos kérdést nem old meg, címében is hangsúlyozza - „jogállásának egyes kérdéseiről” , de határozott szándékú lépést tesz a mai ellentmondásos szabályozástól a rendezettség irányába. A költségkihatásokat a kormány figyelembe veszi már a 2004es költségvetésnél,
