Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 3 (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
3747 fajta, tisztítás közben bekövetkezett üzemzavar még nem volt a polgári atomiparban, ezért némi vizsgálat után súlyos minősítést kapott. A visszafogott kommunikáció és az i smeretlentől való félelem folytán a ki tudja, milyen érdektől vezérelt különböző szervezetektől az állami hatóságokig nekiláttak a magyarázatok gyártásának, és megjelentek az aktuális belpolitikai haszonszerzés katonái: a zöldek és az állami hivatalnokok. Lett miniszteri biztos, menesztések történtek, többirányú véleménykérés volt, bizottsági üléseket tartottak, most már a miniszterek is ellátogattak oda. Két dolog bizonyos. Az egyik, hogy nincs veszély Pakson. A másik, hogy a bel- és szakmapolitikai szócsa táknak mára komoly ára van: elbizonytalanították a lakosságot, elijesztették a turistákat - megérzésem szerint nagyobb kárt okozva ezzel a nemzetgazdaságnak, mint az az áramtermeléskimaradás, amely az üzemzavar következménye , jelentősen rontják Magyaror szág megítélését nemcsak Európában, hanem szerte a világon is, és úgy gondolom, hogy a befektetői körben végzett hitelrontás az országnak pénzben is kifejezhető, nagyon komoly károkat okoz. Nézzük meg, hogy kik a kommunikáció szereplői és kik a véleményfor málók. Véleményformálók a szakemberek, az állami szakhivatalok képviselői, a nemzetközi szakhivatalok képviselői, olyan szabad közírók, mint például Bencsik András, és olyan szakértőnek számítók, mint például a múltkor az óvodások. Közismerten kicsi, ámde fölöttébb kreatív és kicsit pletykás ország vagyunk, így semmi nem marad titokban. Kiderült, hogy pontosan miről van szó, s közben még egy izotópos anyagvizsgálat is megzavarta a kedélyeket. A rémhírterjesztés közben beindult. Kopaszra nyírt atomerőművi mu nkásokról szóltak az első hírek. Rendkívüli körülmények, nukleáris robbanás réme, sugárzó uránhomok, kritikus tömegek, új szarkofág, sugárveszély miatti napi háromszori kötelező fürdés és salátaevési tilalom - megjegyzem, ez, úgy gondolom, teljesen indokol atlan, mármint a salátaevési tilalom, ámbár a fürdés ajánlható - nemzeti végállapot és nukleáris hamuval teli Kárpátmedence. Ezek voltak azok a víziók, amelyek a sajtócikkekben megjelentek. Mintegy 5500 sajtócikk született ebben a körben. Úgy gondolom, ez kimeríti a pszichés manipuláció teljes tárházát. Megjegyzem, bizalmatlanok is vagyunk. Hölgyeim és Uraim! Térjünk észhez! Csináljuk azt, amit az a székesfehérvári férfi csinált, aki szintén megkapta azt az smst, amely ma már a rémhírterjesztés tipikus pé ldájaként járja be az országot. Ő - teljesen higgadtan - fölhívta a katasztrófavédelmet, és megkérdezte: “Uraim, tényleg történt ilyen?”. Vagyis azt mondom, tájékozódjunk, mérlegeljünk, felelősen gondolkodjunk, és lássuk be: az utóbbi időben a szakértő ovi sokon és a Fidesz Tolna megyei elnökén kívül csak a hozzáértő különböző állami és nemzetközi hivatalok, valamint a szakemberek beszéltek ebben a témában. Vagyis mondhatjuk azt jó szívvel, hogy be kell látni: az a fajta politika, amely arra épül, hogy minél rosszabb az országnak, annál rosszabb a kormánynak és annál jobb nekünk, kimeríti a felelőtlenség fogalmát. (Tóth István: Magatokról beszélsz, ugye?) Ennek a felelőtlenségnek véget kell vetni. Nem engedhető meg, hogy az ország baját saját belpolitikai has zonszerzésre használja bárki, hogy az ország baját a saját céljai elérésére fordítsa bárki. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : A kormány részéről Szalay Gábor gazdasági államtitkár úrnak adom meg a szót. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is szeretném megköszönni a teljes magyar lakosságnak Paks szűkebb és tágabb környezetében egyaránt, hogy a képviselő úr által említett ominózus rémhírnek, a rémhírterjesztésnek nem ült föl, nem esett pánikba, nem mutatta a pánik legcsekélyebb jelét sem, és mindezzel tulajdonképpen a rémhír terjesztőinek a megcélzott kívánságát és elképzelt következményét nem igazolta vissza olyan értelem ben, hogy elfogadta volna mindazt, ami a rémhírben ebben az adott esetben megjelent.
