Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
37 Elöljáróban én is azt szeretném nagy hangsúllyal kijelenteni, hogy magam is fontosnak tartom és megbecsülöm azt a munkát, amit a szociális ellátás terén egyházi fenntartók végeznek. De ezen kívül azt is f ontosnak tartom, hogy ezeknek a munkáknak a finanszírozása szektorsemlegesen történjen. A szabad demokraták a szektorsemlegesség pártján állnak. Ma reggel rácsodálkoztam, hogy Rogán Antal fideszes képviselő úr is a szektorsemlegesség mellett tett hitet, és követelte, hogy a különböző jogi személyiségű ellátók egyformán legyenek finanszírozva. Nos, szükségesnek érzem újra elmondani, amit egyébként előttem Kósáné Kovács Magda és a miniszter asszony is szerintem nagyon érthetően megtett, hogy hogyan is néz ki a finanszírozás a mai rendszerben, mi a valóságos helyzet, és ebből a szempontból valóban külön kell választani a szakosított ellátás finanszírozását és az alapellátás finanszírozását. A valóság az, hogy a szakosított ellátáshoz normatíva kapcsolódik. Ezek et a normatívákat minden évben a költségvetési törvény rögzíti, hány forint, hány fillér kerül fejkvótás alapon a bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények ellátásához finanszírozásra. Arra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyel mét, hogy a szakosított ellátások finanszírozása vonatkozásában ma Magyarországon nem érvényesül a szektorsemlegesség, ellenkezőleg. Az egyházak ugyanis jelentős előnyt élveznek, megkülönböztetett elbánásban van részük, egészen pontosan a '98. évi költségv etés óta, amikor is ehhez a normatívához kiegészítő normatíva kapcsolódott, kizárólag az egyházi fenntartók számára. Ezt a kiegészítő normatívát nyilvánvaló előzményként az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodással lehet összefüggésbe hozni, ez '98ban 29 százalék volt, és az előző négy évben az Orbánkormány ezt a 29 százalékot emelte meg összesen hét, azaz 7,3 százalékponttal. Ez a kormány, ez a baloldali kormány, amelyik most ilyen furcsa vitába keveredett az egyházi fenntartókkal, az előző évhez visz onyítva 2003ra 11,4 ponttal emelte meg, amiből az következik, hogy ma egy normatíva finanszírozásakor az egyházi fenntartó - szemben az összes más típusú fenntartóval, tehát az önkormányzati vagy civil fenntartóval, akik a normatívát kapják, tehát a norma tíva 100 forintjából 100 forintot - a normatíva alapján nem 100 forintot, hanem 147,7 forintot kap. (Közbeszólás.) Kérdezik itt, hogy ez miért baj. Hát azt gondolom, hogy ellentmond a szektorsemlegesség elvének, de hogy tudják a képviselő urak, miről beszé lek, megtalálják ezt a rendelkezést a 2003. évi költségvetés 28. §ának (15) bekezdésében, amely így szól: "A szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi közfeladatot ellátó egyházi intézmények fenntartói a normatív hozzájáruláson túl az egyházak támogatásá ról szóló törvény feltételei szerint kiegészítő támogatásra jogosultak, ennek mértéke a 3. számú melléklet 12., 17. pontjában megállapított normatíva 47,7 százaléka." Azt gondolom, hogy erre egyértelműen talán ellenzéki oldalon is rá lehet bólintani, meg l ehet állapítani, hogy igen, ez megkülönböztetett bánásmód, előnyben részesítés az egyházi fenntartók irányába. Nos, mi a helyzet a 33., 35. §sal, ami kizárólag az alapellátásról szól? Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakosított ellátások köre és költsége i s nagyságrenddel több, nagyobb, mint az alapellátásé, hiszen az alapellátásba 3, azaz három típusú tevékenység tartozik: az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a családsegítés. Ezek a szakaszok gyakorlatilag, ki lehet mondani, az egyenlő bánásmód elve al apján fogalmazódtak meg. Minthogy a feladat, az alapellátás törvényi kötelezettsége az önkormányzatoknál jelenik meg, minthogy azt a kevés pénzt, amit az állam erre a célra a költségvetésben elkülönít, az önkormányzatokhoz folyósítja, ez a két szakasz arró l szól, hogy ha az önkormányzat maga nem tudja teljesíteni a feladatot, akkor köteles szerződni valakivel, egyházival vagy nem egyházival, civillel, aki el tudja látni, és hogyha szerződött, akkor köteles finanszírozni is. Itt tehát a szociális törvényben most pluszpénz jelenik meg. Nem elvesz az egyházaktól ez a törvénymódosítás, egy forintot nem vesz el, hanem ellenkezőleg: kilátásba helyezi, hogy ehhez a forráshoz is hozzá tudnak jutni, amennyiben szerződni tudnak az önkormányzattal. Azt gondolom,