Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. június 2 (76. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
3599 képest bármiféle javulást mutatna, talán az infláció az, amely stagnál. A gazdaság növekedése lelassult, és rossz a szerkezete, hiszen a fogyasztásból ered, és nem kínálatö sztönző. A fizetési mérleg sokkal rosszabb, mint az előző esztendőben volt, a külkereskedelmi mérleg hiánya másfélszerese az egy évvel ezelőttinek. Az idegenforgalom helyzete szintén romlott, hiszen tudjuk, hogy 2002 20 százalékos visszaesést hozott az ide genforgalom vonatkozásában, majdnem 1 milliárd euróval csökkentek a bevételek, erre az évre a prognózisok legalább 15 százalékos csökkenést irányoznak elő. És ami legalább ilyen súlyos és ilyen nagy baj: a külföldi működő tőke nem Magyarországra jön, hisze n nem olyanok a gazdasági feltételek, hanem sokkal inkább a környező országokat célozza meg. Tavaly még 1,3 milliárd euró működő tőke érkezett hazánkba, ebben az esztendőben ez lényegesen kisebb lesz. A keletkező hiány forrásai nem megoldottak; két forrásb ól tudja ezt a kormány pótolni, az egyik a hitelfelvételek, amelyekből a folyó kiadásokat finanszírozza, a másik pedig a privatizációs bevételek. Nagyon veszélyes ez az út, hiszen a privatizációs bevételek célja nem lehet az, hogy feléljük, ahogy ezt egyéb ként az MSZPSZDSZkormány annak idején, '94 és '98 között megtette. Nagyon veszélyes a Postabank, nagyon veszélyes a MOL egyébként könnyű privatizációja, hiszen a tervek szerint 190 milliárd forint van előirányozva privatizációs bevételekre. A beruházások és a beruházási kedv csökkent. Az állami beruházásokra egyszerűen nincs pénz, nincsenek források, az önkormányzatok hasonló cipőben járnak, fejlesztéseiket le kellett állítani, mert forráshiánnyal küszködnek. A vállalkozások pedig meglepő módon nettó megt akarítóknak minősülnek, hiszen nem tudnak hitelekhez jutni, és rendkívül alacsony a hitelállományuk. A munkanélküliség 15 ezerrel nőtt az előző esztendőhöz képest, ez köszönő viszonyban sincs azokkal az ígéretekkel, amelyeket a kormány programjában megfoga lmazott. Tétlenség és csodavárás – ez jellemzi az elmúlt esztendőt. Valaminek történnie kell. Miniszterelnök úr arra hivatkozott, hogy rossz előrejelzések és rossz tanulmányok, elemzések alapján hoztak meg jó néhány kormányzati döntést. De hol vannak most a jó előrejelzések és a jó elemzések? Mikorra kapjuk meg végre hitelesen miniszterelnök úrtól a kormány egyévi teljesítményének értékelését és a magyar gazdaság reális és pontos helyzetértékelését? És végre mikor születnek majd olyan kormányzati döntések, amelyek alkalmassá teszik a magyar gazdaságot, hogy egy nemzetközi élénkülés esetén versenyképes legyen, és amely az európai uniós csatlakozás során a magyar gazdaság számára kedvező feltételeket kíván. Erre várom válaszukat. Köszönöm. (Taps az MDF soraiba n.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kérdezem, hogy a kormány részéről ki kíván reagálni. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter urat illeti a szó. Miniszter úr! DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak a hozzászólásnak, amit elmondott, mert ezáltal alkalom nyílik arra, hogy beszélhetünk most már, azt kell mondanom, a tények birtokában arról, hogy a gazdaság hajóját milyen irányba fordítottuk. Hi szen most már hazánknak van olyan költségvetése, amely alkalmazkodik a világgazdaság változásaihoz, kiszámítható módon. Ugyanis arra koncentrálja az erőfeszítéseinket, ami számunkra a legfontosabb, hogy megpróbáljuk megsokszorozni a munkahelyek számát. Ter mészetesen nyilván egyikünk sem gondolhatja azt, hogy a magyar modell lényege, a Münchhausenből ismert hasonlattal élve, hogy saját hajunknál fogva rángatjuk ki magunkat a mocsárból. Már csak azért is, nem magamról beszélek, hanem ha éppen Deutsch képvisel ő úr nyújtana nekem ebben segítséget, az sem jelentene valószínűleg e tekintetben túlságosan sokat, mert a magyar gazdaság olyan gazdaság, amely a régió motorjaként akkor tudott szolgálni, amikor az exportra orientálódott, amikor külföldi befektetők jöhett ek ide, amikor a világgazdaság is jól működött.
