Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 27 (74. szám) - A nemzeti civil alapprogramról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3424 ELNÖK (dr . Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak. PETTKÓ ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként több mint ötezer civil szervezettel vettem fel a kapcsolatot, majd szakértőkkel és több száz szervezettel egyeztettünk a civil szektor aktuális kérdéseit ill etően. Ezúton is megköszönöm a válaszleveleket, a megkereséseket, a civil szervezetek nagy számú érdeklődését. Természetesen nehéz feladat a különféle igényekre és elvárásokra igényes rendszerben választ, megoldást nyújtani. Mindenki egyetért abban, hogy a szektor fokozottabb támogatására és az ezt szabályzó jogi keretekre szükség van. Az ördög itt is a részletekben, a hogyanban bújik meg. Ha az emelt összegű támogatást egy túlbürokratizált, a kormányzat által kézi vezérléssel üzemeltetett rendszerbe fektet jük, nem a civil szféra fejlesztését, hanem annak kontraszelekcióját, lásd az aczéli támogatott, tűrt, tiltott rendszert érhetjük el. Történelmi pillanatokat élünk, hiszen a civil szféra nagyobb támogatását már régen célul tűzte ki a Magyar Demokrata Fórum is. Ezért örülünk annak és támogatjuk azt, hogy az Országgyűlés elé került a nemzeti civil alapprogram létrehozásáról szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat demokratikusabbá tétele érdekében az MDF módosító javaslatokkal fog élni, és csak ezek elfogadás a esetén tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. A hazai civil szervezetek több évszázados történetében óriási törést jelentett, amikor a második világháborút követően az orosz tankok nyomán a baloldal puccsszerűen átvette a hatalmat. Ekkor a baloldal nem cs upán a polgári pártokat, hanem a teljes demokratikus közéletet szétroncsolta, majd e rendszer négy évtizedes fennállása alatt az egész társadalom is erősen torzult. Az egyenlősítés azt jelentette, hogy a kádári elit kivételével mindenki egyenlően szegény v olt, mindenki egyenlően meg volt fosztva nemcsak az anyagi boldogulás lehetőségétől, hanem a szabad időben, a privát szférában is az állam mondta meg, hogy mit lehet csinálni. A totális államot azonban szerencsére nem lehetett fenntartani, a civil szféra n yomására lassan demokratizálódni kezdett az egypólusú közélet. A puha diktatúra idején már megjelentek azok a civil csírák, amelyekből újra kibontakozhatott a hazai civil társadalom. A majdnem fél évszázados rombolást nem lehetett helyrehozni a rendszervál tozás óta eltelt évek alatt, még ha örvendetes módon rengeteg civil szervezet jött is létre azóta. Ezek sajnos a saját működési feltételeiket csak szűkösen vagy egyáltalán nem tudják biztosítani. Az 19941998 közötti rossz emlékű szocialistaliberális ural om alatt a források legnagyobb részét ismét azok a pártállamiból civillé avanzsálódott csoportosulások kaphatták meg, amelyek a tűzhöz közel ülve, korábban is megszerezték az állami vagyon egy jelentős részét. Nem is az a baj, hogy az úttörők, a KISZutóds zervezetek monopolhelyzetük után is megtarthatták vagyonukat, hanem az, hogy nem a kisemberek gyereke részesül a jóból, hanem azok a káderek, akik saját maguk részére szépen elprivatizálták a közvagyont. A csillebérci tábor sorsáról már évek óta vitatkozun k, holott mindenkinek tudni kell, hogy ezt a negyvenes években a cserkészektől vették el. 1990ben, a rendszerváltást követően vissza kellett volna kapniuk, több olyan civil szervezettel együtt, amelyeket megkárosított az államosítás. Az erkölcsi rehabilit áció mellett ezen szervezeteknek vissza kell végre kapniuk az elvett ingatlan és ingó vagyontárgyaikat is. Félő, hogy most, amikor ismét a szocialista korszak káderei ülnek a nyakunkon, ismét előjönnek a kádári korszak akkori felülről vezérelt civiljei, a népfrontosok, akik mindig tudják, milyen nótát kell fújni. A nóta ugyan már nem a mókusról szól fent a fán, de még mindig az a cél, hogy a felülről jövő, fényes szelek irányába lobogjanak a zászlók.
