Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SÁGI JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
3369 Köszönöm a szót, elnök úr. Lezsák képviselő úr hozzászólása nagyon a szívemhez szólt. Megerősítésre késztetett az a mondandója, miszerint a jövő iskolája - ugyan ő nem így mondta, de én így folytatnám - egy gyermekközpontú iskola és nem tananyagközpontú. Ehhez tenném hozzá még, hogy ne féljünk - most már csak pedagógusok vagyunk itt a jegyzőkönyvvezetőkön kívül - attól a fogalomtól, hogy szolgáltató intézmény, hogy az iskola szolgáltatást végez, és ennek a szolgáltatási körnek kell eleget tennie. Nagyon lényeges a házirend témaköre kapcsán is, hogy bizony nem probléma és nem baj az, ha nagykorúsítjuk az iskolákat. Igen, az iskolák, az intézmények állnak a közepén en nek az egész rendszernek. Ennek az intézménynek vannak partnerei és ebben a partneri rendszerben egy partner a fenntartó. Alapvetően szolgáltató funkciókat lát el, és ebben a rendszerben partnerként szerepel a szülő, partnerként a gyerek, partnerként a ped agógus és a többi. Tehát amiatt, hogy ebből kiragadunk egyet, és ebben a rendszerben felmagasztaljuk, különféle egyéb jogokkal ruházzuk fel törvényileg, mint ami indokolt lenne ebben a komplex rendszerben, egyet tudok érteni azokkal, akik ezt a módosító in dítványt ilyen formában támogatják. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Sági József úr, a Fidesz képviselője. SÁGI JÓZSEF (Fidesz) : Lezsák Sándor képviselő úr hozzászólását szeretném kiegészí teni. Nagyon szépen megfogalmazta az előbbi hozzászólásában a két filozófia közti különbséget, a kormányzó és ellenzéki párt közti különbséget. Az elmúlt négy évben, amikor ezt a törvényt tárgyaltuk, ugyanez a vita lezajlott akkor is. Akkor is a vita az vo lt, hogy a nevelést állítjuk középpontba vagy sem. Gusztus Péternek azért azt mindenképpen mondanám, hogy a buktatásról nekünk is az a véleményünk, hogy akkor kell tenni, amikor nagyon elkerülhetetlen. Tényleg eddig sem volt arra példa, hogy mindenki unosuntalan ehhez az eszközhöz nyúlt volna. Tehát valóban ez nem volt így helyénvaló, és nem is csinálták ezt a pedagógusok. Csak azért a Kasszandrajóslatot ne felejtsük el! Lehet, hogy később sokkal negatívabb következménye lehetne, ha valaki ezt nem alkalma zza. Tudom, hogy buktatással, rossz osztályzattal és általában osztályzással nem lehet senkit sem, senkinek a viselkedését befolyásolni. De hogy nevezik a vagány kis kölyköt, amikor valami csibészséget csinál? Kis csibésznek hétéves korában. Tizenkét éves korában már nagy zsiványnak mondjuk. A mi felelősségünk az, hogy ne nevezzék őt vén gazembernek húszéves korában. Erre szolgál a nevelés középpontba állítása. Ebben bizony nagy szerepe van annak, hogy a buktatást is esetleg idejekorán elkezdjük. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valami olyanra fogok hivatkozni, ami ellenzéki képviselőtársaim számára nem lesz valami csúcs hivatk ozási alap. Tessenek szívesek lenni visszaemlékezni a nemzeti alaptantervre. Amikor a Nemzeti alaptanterv szakaszolt, hogy milyen időpontokban, milyen életkori szakaszokban kérünk számon, akkor az első a negyedév vége volt; jelezvén, hogy az első négy évet egy olyan egységes időszaknak tekinti, amikor el kell ugyan sajátítani sok mindenfélét, de ezeket nem feltétlenül évekre bontva kell elsajátítani. Tessék szíves lenni nekem megmondani, hogy ha az első osztályban az a követelmény, hogy a gyerek tanulja meg a betűket, és tudja őket összeolvasni, hogy “Ottó ütött, talált ötöt”, és ő a betűket ugyan már megtanulta, de még nem sikerült neki összeolvasnia, akkor mivel segítjük őt, ha visszaküldjük, hogy kezdje elölről az obetűnél. Nem segítjük vele semmivel. Ti sztelt képviselőtársaim, ez az évismétlésről szóló javaslat - és ezt már sokszor elmondtuk - nem arról szól,
