Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 26 (73. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3370 hogy nincs követelmény, hanem arról, hogy követelményeket nem csak egyféleképpen lehet érvényesíteni. Nem csak a mogyorópálca - nem a valóságos, ha nem a képzetes mogyorópálca - az egyetlen fegyelmezési és nevelési eszköz az iskolában. Nem csak azáltal lehet valakit rávenni arra, hogy tanuljon, hogy büntetem. Büntetem azzal, hogy megbuktatlak, fiam, buta vagy, meg kell ismételned az első esztendőt. Ne m kell megismételnie, mert attól nem fog jobban megtanulni olvasni. Attól fog jobban megtanulni olvasni, ha a pedagógus, aki észreveszi, hogy a gyerek felismeri ugyan a betűket, de nem tudja őket összeolvasni, külön foglalkozik vele, és rávezeti arra, hogy ezt hogyan kell megcsinálni. Ezt pedig a második osztályban épp olyan jól tudja csinálni, mint az elsőben még egyszer. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Gusztos Péter úr, az SZDSZ képviselője. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm sz épen. Ígérem, hogy a témához utoljára szólok. Ugye, a képviselőtársaim emlékeznek arra, hogy a tárca eredeti álláspontja egy igazi liberális, azaz tiltó rendelkezést tartalmazott volna. Az első négy évfolyamon tiltotta volna az eredeti koncepció a buktatás t, jó liberális koncepcióhoz méltó módon. (Dr. Pósán László: Elég szörnyű!) Ez, amikor idekerült a Ház elé, már egy kompromisszumos javaslattá szelídült az én álláspontom szerint. Ez az, amit az MDFes képviselők javaslata tovább kíván módosítani. (0.00) Ugye, arról a törvénymódosításról beszélünk úgy általában, amiről önök azt mondják, hogy az oktatási kormányzat jó esetben a helyesírási hibákra vonatkozó módosító javaslatokat fogadta el. Ugye, ez az a törvénymódosítás, aminek cirka egyharmad évnyi nyilvánosság előtt folyó vitája volt, és már a Ház elé bekerülő szövegjavaslat nagyon sok változtatást tartalmazott az eredeti tervezethez képest. Ami pedig a buktatást illeti: itt valóban szépen kirajzolódnak a szemléletbeli különbségek. Az imént Pósán k épviselőtársam hatéves, hétéves gyerekek esetében teljesítményről és a teljesítmény elmaradása esetén a megfelelő szankciókról beszélt. Itt tényleg van komoly szemléletbeli különbség, nem gondoljuk, hogy hat, hétéves gyerekeknél ezt a szemléletet kellene magában foglalnia a nevelésnek, nem gondoljuk, hogy ez a nevelés, hat, hét, nyolc, kilencéves gyerekek esetében teljesítményről és annak a számonkéréséről beszélünk, és azt gondoljuk, hogy adott esetben az évismétlés jelent az ilyen - Szabó képviselőtár sam által is felvetett - típusú problémákra megoldást. Még egyszer mondom: nem gondoljuk azt, hogy ez bárkit bármikor ösztönzött volna. Lehet, hogy ez nem fordul elő tömegesen, viszont akiknél előfordult, ott valószínűleg elég nagy arányban, kilencvenegyn éhány százalékos arányban minden bizonnyal csak kárt okozott, nem pedig használt. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, n emcsak éjfél után, de immár folyamatosan szerepzavarban van a parlament, mert ezt a vitát egy tanítóképző vagy tanárképző nevelési tanszékén kellene lefolytatni, nem pedig itt, a parlamentben. Ez olyan dolog, mintha arról vitatkoznánk itt, hogy most bizony os helyzetekben, mondjuk, a fogorvos gyökértöméssel kezelje vagy húzza ki azt a fogat. Nekünk az a felelősségünk, hogy biztosítsuk a lehetőséget, hogy az egészséges fog megmaradjon, illetve gyógyuljon a beteg - ehhez kell megfelelő körülményeket biztosítan i. És igenis, kedves Gusztos Péter képviselőtársam, szemléletet kell erősíteni. Én álhumanizmusnak nevezem - bocsásson meg ezért , mert a hat, hétéves gyereknek azt üzenem, azt nevelem ki benne,