Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 12 (48. szám) - A pártfogókra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
324 Egy kérdéskört vizsgáltunk még a bizottságban, konkrétan azt, hogy ez a törvény jelente új feladatot az önkormányzatok számára. Azt állapítottuk meg, hogy ebből a törvényből új, kötelező önkormányzati feladat nem jelenik meg. Az eddigi feladatok végre hajtását kell ezután is végezni az önkormányzatoknak. Tehát nincs arról szó, hogy új feladat lenne, és az új feladat mellé kellene tenni, annak rendjemódja szerint a finanszírozási kérdést. Ugyanakkor szeretném itt is elmondani, ami a bizottsági ülésen is fölmerült, hogy ennek a gyermek- és ifjúsági koordinátornak a működése során a megyei gyámhivatalok feladatai között, a 26. §ban felsorolt feladatok között az a szó, hogy "felkéri" a helyi önkormányzatokat folyamatos tájékoztatásra, programok indítására és a többire, esetleg értelmezhető úgy, hogy ennek a gyámhivatalnak van olyan jogosítványa, hogy felkérheti feladatok elvégzésére az önkormányzatokat. Az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő képviselői is megerősítették, nem arról van szó , hogy itt új feladatokat akarna a gyámhivatal adni. Itt arról van szó, hogy bizonyos kérdésekben felhívja inkább a figyelmet, felhívja arra az önkormányzatokat, hogy milyen lehetőségek vannak egyéb területen, amivel célszerű és jó, ha élnek. Úgy gondolom, hogy ezt a szót, hogy “felkéri”, talán a törvény végleges szövegében lehetne pontosítani, hogy a látszatát is kerüljük el annak, hogy itt az önkormányzatok újabb feladatot kapnának. A későbbiek során módosító indítvánnyal kísérletet teszünk ennek megválto ztatására. Végül azt ismétlem meg, hogy az önkormányzati bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta, és a parlamentnek is azt javasolja, hogy fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (Mandur László) : Köszön öm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Most pedig megadom a szót Avarkeszi Dezsőnek, a Magyar Szoc ialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. AVARKESZI DEZSŐ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A pártfogókra vonatk ozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor nem árt talán szólni arról, hogy ez az intézmény Magyarországon hogyan alakult ki, mik az előzményei. Megteszi ezt egyébként a törvényjavaslat általános indokolása is, és szólt róla Kósá né Kovács Magda képviselőtársam is. Valóban, a magyar nemzeti liberalizmus legnagyobb alakjai szorgalmazták először ennek az intézménynek a létrehozását, Eötvös József és Deák Ferenc. Deák Ferenccel kapcsolatban ennél a törvényjavaslatnál is talán érdemes elmondani azt, hogy az ő nevéhez fűződik az akkori kor egyik legkorszerűbb büntetőtörvénykönyvtervezete, amiből sajnos később büntető törvénykönyv nem lett, de a nemzetközi jogi irodalomban is elismerték jelentőségét. Csak példaként mondom, hogy az ő java slata szerint például a büntetési tételeknél nem volt alsó határ, csak felső határ. Ő volt az egyik, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy az utógondozói intézmény is európai színvonalú legyen. A kiegyezés után jelentek meg az első olyan szervezetek, amelyek segélyekkel támogatták a szabadulókat, és ezek a szervezetek mintegy 40 évig munkálkodtak. Ezek után alakultak át lassan, olyan módon, hogy a segélyosztáson túl a munkába állásban, az elhelyezkedésben próbálták segíteni azokat, akik letöltötték szabadságv esztés büntetésüket. Ebben az időben jelent meg egyébként először a szakmai irodalomban maga a pártfogó elnevezés. Érdemes a nevet is elmondani, Angyal Pál javasolta ezt az elnevezést. Egyébként az egyesületeket, mint ahogy ezt szintén Kósáné Kovács Magda képviselőtársam is elmondta, patronázsnak nevezték. Ők maguk a tevékenységüket ingyenesen végezték, és a segélyezés költségeit a kormány felvállalta. Egészen az első világháborúig működtek ezek az egyesületek, ezt követően azonban jelentős részük felbomlot t.
