Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
3107 Az ellátás megélhető minősége, az ellátás körülményei, a betegekkel val ó bánásmód az elmúlt években nem sokat változott, illetve nem tartott lépést más szférák, például a szolgáltatói szféra fejlődésével. Így a lemaradás még látványosabbá vált. A szükséges változásokhoz azonban elengedhetetlen az elvárások megváltoztatása, a költségek tudatosítása. El kell érni, hogy a térítésmentesség fogalma ne keveredjen az ingyenességgel, és az egyének felelősségét is tudatosítani kell a költségek alakulásában. Hagyományos államszocialista technikákkal, vagyis több pénzzel és még több pénz zel az egészségügyi ellátás gondjai nem kezelhetőek. Új technikákra, új érdekeltségi elemek kimunkálására, költségérzékeny finanszírozásra, tulajdonosi reformra egyaránt szükség van. Az állam szerepvállalása a források tekintetében sem növelhető. A kormány és az Országgyűlés felelőssége, hogy megteremtse a szükséges fordulat feltételeit az egészségügyben külső források bevonásával, mindenekelőtt pedig a reform kimunkálásával és mielőbbi elindításával. A szükséges reformokat hátráltatja, hogy a politikusok é s egyes részérdekvédők jelentős része is félelmet kelt a magánszférával, az egészségügyi ellátás szempontjából nélkülözhetetlen források bevonásával szemben. Márpedig tulajdonosi szerkezetváltás nélkül, működő tőke nélkül nincs egészségügyi reform. A kormá nyprogram szerinti reform tízéves többletforrásigénye 1500 milliárd forintnyi összegre tehető. A magyar gazdaság külső determinációi, a makrogazdasági folyamatok, valamint az EUcsatlakozásból fakadó prioritásaink okán szembesülnünk kéne végre azzal, hogy az egészségügyi rendszer lényeges rendbe rakásához és folyamatos, normális működtetéséhez szükséges forrásokat nem vagyunk képesek a költségvetésből biztosítani. Aki azt állítja, hogy a magyar gazdaság és annak szereplői a vállalkozóktól a munkavállalókig életképességük megőrzése mellett az albánutas szocializmus mintájára önerőből képesek kiizzadni az ország közművesítéséhez, a vezetékes ivóvízhálózat kiépítéséhez, csatornázáshoz, úthálózatfejlesztéshez, a közoktatás és az egészségügy modernizációjához, t ovábbá még egy olimpia projekthez is a szükséges forintokat, nos, arra én azt mondom, hogy neki nem szabad döntéshozói pozícióba kerülnie, mert egyéb galádságokra is képes. Tudni kell persze, hogy a reformnak vannak költségei. Az átalakítás költségeit a ki alakult struktúrákat megbolygató, a hierarchikus viszonyokat átrendező lépésekkel együtt azonban idáig minden kormány meg akarta spórolni. Ez sikerült is, de ezzel együtt megspórolták a szükséges fordulatot és magát a reformot is. A Szabad Demokraták Szöve tsége a kialakult helyzetben nem biztonsági játékra, konszolidációs technikákkal való kísérletezésre, hanem valódi reformokra biztatja a kormányt. Tisztelt Országgyűlés! Az évtizedek alatt felhalmozódott problémák kezelésére a jelenlegi egészségügyi rendsz er egyszerűen nem képes. A változtatások legfontosabb célja tehát nem lehet más, mint a lakosság egészségi állapotának gyors és hatékony javítása, az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének, a finanszírozás rendszereinek megváltoztatásával. Az SZDSZ a ko rszakváltás programjában nem véletlenül hirdette meg, hogy a struktúra, a finanszírozás, az intézményi és biztosítási rendszer reformját, ezek megváltoztatásának szükségességét. E változáshoz természetesen széles szakmai konszenzus is kell. A problémák kez elésére azonban a mostani ellátórendszer - mint említettem - nem alkalmas. Ki kell mondani, hogy a rendszer teljes megújítására van szükség. (10.50) Az egészségpolitika intézményrendszerének átalakítása során szükség van az önkormányzatok bevonásával, velü k egyeztetve a regionális ellátásszervezés szakmailag végiggondolt kimunkálására és az ehhez kapcsolódó konszolidáció elindítására. A változtatáshoz persze eltökéltség is kell. A nem cselekvésnek ma nagyobbak már a szakmai és a politikai kockázatai, mint a cselekvésé. A miniszter asszony mai expozéja cselekvéspárti volt, ezzel együtt el kell mondani, hogy a megtett lépések még nem elég erőteljesek. Tudjuk, a részérdekek miatt a reformok útja nem konfliktusmentes. Ahogy az előbb említettem a költségpazarló m űködő struktúrákat, az évtizedek alatt kialakult érdekviszonyokat, hierarchiákat, a lobbicsoportok ellenállását nem lesz könnyű megtörni a vitában.
