Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BALOGH LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
3102 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször hadd kezdjem azzal, az 1890es évekből egy akkori kormánypárti képviselő idézetével, aki azt mondta, hogy hol tarthatna ez az ország, ha olyan bátrak tetszettek volna lenni akkor, amikor kormányon voltak. De köszönjük szépen az intelmeit. Képviselőtársaim! A rendszerváltást követő gyors piacosodás, liberalizáció következtében az egészségügy környezete gyorsan és rohamosan piac osodott. A beszállítói oldalon akadálytalanul érvényesültek a piaci hatások, míg belül a rendszer őrizte örökölt állami és félállami karakterét. A változás kemény kihívás elé állította az egészségügyi rendszereket, kiélezetten jelentkezett az orvosilag ind okolt, gazdaságilag megengedhető problematika. A piaci hatások kezelésére nem alakultak ki megfelelő rutinok, hiányzott a megfelelő tapasztalat, a technikák, az infrastruktúra, a rendszerek védtelenebbek, felkészületlenebbek voltak. Mi az, amiben egyetérth etnénk? Szeretnénk mindannyian több jövedelmet kapni, kevesebb adót és járulékot fizetni, magasabb egészségügyi szolgáltatást kapni. Ezzel talán az egészségügyben dolgozók is egyetértenek, mert ez számukra is jobb feltételt jelentene, jövedelemben és techn ikai, technológiai feltételekben egyaránt. Mi kell ehhez? Több pénz, a mainál jobb forráselosztás és természetesen hatékonyabb gazdálkodás. A több pénzről már mindenki beszélt, a járulékok emelése feltehetően a munkahelyek számának csökkenésével járna. Néz zünk új források után, ugyanúgy, ahogy ezt tették mások Európában, tegyük alkalmassá a rendszert a biztonsági és garanciális elemek megtartásával a friss pénz bevonására! Az Európai Unióban az egészségügyi kiadások a GDP 8,5 százalékát teszik ki, Magyarors zágon ez mindössze 6,7 százalék, de ha ebből kiemelem a közkiadást, ami 5,1 százalék, akkor ez bizony alacsony. Erre kellene az ellenzéki képviselőknek visszaemlékezni. Amit mi vállaltunk, hogy 5,8 százalékra emeljük ezt az arányt, egy növekvő gazdaságban egy adott arány megtartása is több pénzt jelent, de egy növekvő részarány már érdemben több forrást biztosít, és mi ezt vállaltuk. A kormány vállalása: közelíteni az Európai Unióhoz, jelentős többletforrást felhasználva a közkiadások arányának növelésére. Az EUhoz való lemaradásunkat egyharmad arányra akartuk csökkenteni. A finanszírozási gyakorlatban adók, járulékok, fizetendő önrész vagy magánbiztosítás egyaránt megjelennek. Az Unió gyakorlatában a közkiadás 78 százalékot tesz ki, és 2224 százalék közöt t szór a magánfinanszírozás. Magyarországon a 2000. évi példa: 75 százalék a köz- és 25 százalék a magánfinanszírozás. Ezt ajánlanám Selmeczi képviselő asszony figyelmébe. Az EUban két irány figyelhető meg: vagy adókból, vagy szolidaritáselvű, biztosítás alapú rendszerből, de ez utóbbi a jellemzőbb. Ez összefügg a tulajdonviszonyokkal is; a biztosítás alapú rendszerben az ellátórendszer általában vegyes vagy a magántulajdon a domináns. Itt a szolgáltatást nyújtó, a vevő és a fizető elválik egymástól. Egé szségügyi vonatkozásban is el kell helyezni magunkat Európában. Az Unióban elvárás van, de nincs egységes modell, szolidaritás és méltányos hozzáférés. Magyarországon a korábbi szervezés elve a mennyiségi elv, az extenzív fejlesztés volt. Több orvos, több ágy egyenlő jobb ellátással. Ezzel szemben mit mutatnak a tények? A közkiadások a GDPn belül ’982000 között csökkentek, miközben a magánkiadások növekedtek. Ez konkrét statisztika. Tehát miközben a gazdaság 9,6 százalékkal növekedett, az egészségbiztosít ási kifizetés reálértéken 1 százalékkal csökkent. De mondok még szörnyűbbet: a beruházások mínusz 24 százalék. Tessék egy kicsit elgondolkodni! A folyó közkiadás csökken, a beruházási közkiadás csökken, a folyó magánkiadás nő. Mi ez, ha nem finanszírozási átrendezés, de Fidesz módra? Magyarországon a közpénz a fedezete az ingyenes szolgáltatásnak. A közforrást védeni kell a betegek érdekében, ebben egyetértek Selmeczi képviselő asszonnyal. Miközben egyetértünk abban, hogy a rendszer alulfinanszírozott, ezt mind a két ellenzéki párt elismerte, hogy ma is vannak
