Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3089 legyünk a legek országa, ahol a legmagasabb a daganatos halálozás, ahol a legmagasabb a szív- és érrendszeri megbetegedés, ahol a legmag asabb az alkoholos májkárosodás; azt hiszem, hogy sorolhatnám azokat a betegségeket, amelyekben a legek közé tartozunk. Mint mondottam, van politikai és van társadalmi konszenzus e mögött a program mögött, és e mögött a program mögött nemcsak konszenzus va n, hanem ellentétben az előző ciklusok népegészségügyi programjaival, pénz is van, pénz és elhatározás, és vannak kimunkált, részletes szakmai programok is. Tehát ez a program végrehajtható, van hozzá szervezet, van hozzá struktúra, és vannak hozzá anyagi források. Megígértük a választási programunkban, hogy rendbe tesszük az egészségügyet. (9.20) Ezt elkezdtük, ennek egy része az elfogadott és most már a megvalósítás útjára került Johan Béla népegészségügyi program. A másik eleme az, amiről most itt a vita folyik, az átalakítás, az intézményi működési formák átalakításának törvénytervezete, a jogállási törvénytervezet, a harmadik eleme pedig az, amit nemsokára előterjesztünk: a financiális reform, az, hogy hogyan fogjuk finanszírozni az egészségügyet. Megte ttük a döntő lépést, elindultunk a népegészségügy irányába, megtettük a második lépést, elindultunk az intézmény működési formáinak átalakításában, és mellétesszük a harmadikat, a finanszírozási reformot. Azt tudjuk, hogy pénz kell ezekhez a programokhoz, itt már szó volt arról, hogy 150, illetve 170 milliárd forint pluszt már tettünk az egészségügybe, a program mellett legalább 6 milliárd forint van, tehát nemcsak beszélünk, hanem teszünk, és ezeknek a cselekvéseknek van anyagi alapja és vannak programjai. Tehát azt szeretném kihangsúlyozni, hogy valóban tenni akarunk, és nem álproblémákkal foglalkozunk, nem álproblémákkal ijesztgetjük az egészségügy szereplőit, és főleg nem a betegeket. Számunkra fontos a betegek védelme, a betegek egészségi állapota, enne k érdekében zajlik minden, és ennek érdekében tettük meg az eddigi első lépéseinket, és szeretnénk megtenni a többit is, ha a tisztelt ellenzéki képviselők ebben nem akadályoznának minket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Dá vid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Selmeczi Gabriellának, a Fidesz képviselőcsoportjából, aki a képviselőcsoport álláspontját kívánja ismertetni. A képviselő asszonyt illeti a szó. (Jelzésre:) Bocsánat, elnézést, a képviselő asszony nem tartózkodik az ü lésteremben. A következő ellenzéki képviselőcsoporti vezérszónok Csáky András képviselő úr, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontját ismerteti. A képviselő urat illeti a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: “A közjó emlegetése túlságosan idealisztikusnak vagy utópisztikusnak tűnhet azok számára, akiket jobban vonzanak a realisztikus és problematikus célok. Mindazonáltal a haladás eszméje nemcsak technikai és technológiai feltételeket, hanem bizonyos értékeket is magában foglal, a közjó gondolata túllép a nemzet határain, és univerzális nézőpontot kell hogy kapjon.” Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Szociális Charta elemzésének bevezető mottója a fenti idézet. Miért illik a mostan i vitához? Mert a változás, a reform folyamatosan megfogalmazott igény, és hajlamosak vagyunk a meglévő értékek értékelés nélküli figyelmen kívül hagyására. Az elmúlt bő másfél évtizedben a magyar egészségügyben szinte folyamatosan jelen van a változtatási szándék. Minden kormány stratégiájában szerepel, főleg a ciklus első felében, az egészségügy reformja. Nincs ebben semmi kivetnivaló, ha arra gondolunk, az egészségügy és a szociális ellátás az a közjó, amely az életszínvonalat és az életminőséget meghatá rozó tényező, és ezen keresztül megelégedettség vagy elégedetlenség hordozója. Hazánkban a rendszerváltoztatás óta egyetlen kormány sem tudott kidolgozott egészségügyi reformtervekkel büszkélkedni, hiszen az igazi reformok meghirdetésének a választások ide jén van helye, a kormányzati ciklus már a megvalósítás ideje. Nehezíti a helyzetet az is, hogy nincsenek
