Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 13 (72. szám) - “Magyar egészségügy: betegek vagy a profit védelme” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3090 külföldi adaptálható példáink, a hazai szakmai elképzelések sikere legalább annyira bizonytalan, mint az előttünk járó országoké. Tisztelt Há z! A nemzet egészségi állapota változatlanul nagyon rossz, akár a születéskor várható élettartamot, akár a morbiditási, mortalitási adatokat nézzük. A lakosság egészségi állapotát leíró mutatókat azonban sokkal mélyebb és lassabban ható folyamatok határozz ák meg, mint hogy abból megfelelő szakmai alapossággal egy kormányzati ciklusra nézve az eredmény szempontjából komoly okokozati következtetéseket lehetne levonni. Ezért a kormányzati ciklusok eredményességének elemzését nem lehet az egészségi állapot old aláról kezelni, hanem a politika szándékait, tevékenységének irányait és technikáját célszerű elemezni. A lakosság még mindig tragikusan rossz egészségi állapotáért alapvetően még ma is a múlt öröksége a bűnös. Ismeretesek a főbb okok: az egészségnek mint értéknek és az egészségügyi ellátás értékének devalválódása, a fokozott környezeti hatások, az életmódkultúra hiánya, illetve leértékelődése, a negatív társadalmi minták tömege, az öngondoskodási képesség hiánya, a család elsődleges gondoskodási szerepének a szétverése, az önkizsákmányoló életmód. A lakosság egészségi állapotát alapvetően ezek az okok határozták, határozzák meg, és csak kisebb részben az egészségügyi ellátás aktuális színvonala. Az ellátórendszer tekintetében az örökség az alábbiakban fogla lható össze. Gazdaságilag nem megalapozott, igen széles körű és szabályozatlan hozzáférés, aminek következtében az egészségügyi szolgáltatás a lakosság szemében leértékelődött; az érdekeltséget, a költségérzékenységet és költségtudatosságot nélkülöző finan szírozási rendszer; strukturális válság; kórházközpontú ellátórendszer kevés szakdolgozóval. Eredményét tekintve jónak mondható, de szabályozatlan és ellenőrizetlen minőség; morális válság. A rendszert a paraszolvencia tartja életben, de ez kiszolgáltatott á teszi a szereplőket. Első megközelítésben talán nem érthető, hogy miért kell a múlt egészségügyi problémával kezdeni a ma elemzését. Az ok egyszerű: több mint 13 évvel a rendszerváltoztatás után az egészségügy az egyetlen olyan terület, ahol a legkevésbé sikerült felszámolni a múlt örökségét, ezért az egymást követő kormányzati ciklusok egészségügyi területen végzett tevékenységét célszerű azon a szemüvegen keresztül vizsgálni, mit tett az egészségügy átalakításáért, azaz az egészségügyi rendszerváltoztat ásért. Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatást követő első kormányzati ciklusban az egészségügy területén alapvető változások történtek, és azt is el lehet mondani, hogy ezen változások széles körű szakmai és politikai támogatást élveztek. Átalakult az egészs égügy szervezeti és irányítási rendje. Az állam felelősségét az egészségügyben erre a célra létrehozott szervezet, az ÁNTSZ jeleníti meg. Az eddigi, a tanácsrendszerhez kötött, háromszintű ellátórendszer osztott tulajdonviszonyú, a háziorvosi rendszerre al apozó, kétszintű ellátórendszer irányába kezdett átalakulni. Alapvető változás történt a finanszírozásban. Kialakult az önálló egészségbiztosítás, és átalakult az elosztási rendszer. A működési költségek elosztásában az addigi bázisfinanszírozást teljeskör űen felváltotta a normatív teljesítményfinanszírozás, megalakultak a köztestületi kamarák, megszületett a patikák magánosítását lehetővé tevő törvényi szabályozás. A szervezeti átalakulások után, a ciklus legvégén készült el a népegészségügyi program, amel y megvalósításának megkezdésére már nem volt idő. Az 1994ben hatalomra került szocialista kormányzat megtörte a reform ívét, sőt alapvető visszalépést hozott. A szocialista gondolkodás a gazdasági stabilizációban a gazdaságélénkítés helyett a restrikciót tartotta fő eszközének, és ez elérte az egészségügyet is. A Bokroscsomag az egészségügyben érdemi megtakarítást nem hozó, de széles rétegeket érintő ellátásszűkítést - mint a fogászat , illetve néhány lényegtelen és betarthatatlan látszatintézkedést - pé ldául a mentőszállítás kiegészítő díjazása - hozott. A restriktív politika miatt az egészségügyi források érdemi csökkenése volt jellemző a ciklusra. A reálértékvesztés nagyobb volt, mint a gazdaság általános szűkülése. A Hornkormány alatt a reálértékcsö kkenés mellett az egészségügyi kiadások nemzeti összterméken belüli részaránya is fokozatosan csökkent, akár az összegészségügyi kiadást nézzük,
