Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
31 A törvénycsomag rendelkezései bővítik az ellátásra jogosultak körét, emelik a támogatások színvonalá t, csökkentik a bürokráciát, és nagyobb jogbiztonságot teremtenek a rászoruló embereknek. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) (12.00) Azokhoz a szabályokhoz képest, tisztelt képviselőtársaim, amelyek az előző kormány ideje alatt voltak hatályban, nem történt egyetlen visszalépés sem. Azokhoz a támogatásokhoz viszonyítva pedig, amelyeket Harrach Péter miniszter úr minisztersége alatt nyújtottak, a javaslatunk - hangsúlyozom, minden elemében minden javaslatunk - kedvező változást jelentett. Az előkészítés során és a parlamenti vitában pedig megítélésünk szerint megfelelő válaszokat adtunk, és kielégítő megoldásokat ajánlottunk a módosítással szemben felvetett kifogásokra. Köztársasági elnök úr munkatársai sajnos nem kérte k tőlünk előzetes információt, konzultációt a törvénnyel kapcsolatban. Indokolt a kérdés ezek után, mi okozhatott olyan komoly aggodalmat, hogy mindennek, sőt annak ellenére is, hogy alkotmányos vagy jogi kifogás nem érte köztársasági elnök úr munkatársai részéről a törvényt, az aláírás elmaradt, holott több mint egymillió ember várta velünk együtt a kedvező intézkedések januári hatálybalépését. Mint az már elhangzott, köztársasági elnök úr a törvény két szakaszát, a 33. és a 35. §át kifogásolta, és három dolgot említ átiratában. Úgy véli, hogy sérül az állam, az önkormányzatok és az egyházak közötti partneri viszony, az együttműködés - ahogy ő írja. Nem látja megnyugtatónak az egyházi szociális intézmények finanszírozását, és aggodalmát fejezi ki amiatt, h ogy a szabályozás hátrányosan érinti majd azokat az állampolgárokat, akik a szociális alapellátást - Kósa Magda képviselő asszony elmondta, hogy az étkeztetést, a családgondozást, az otthoni segítségnyújtást - egyházi intézményben, a köztársasági elnök úr fogalmaz így, kívánják igénybe venni. Kellő tisztelettel, tisztelt képviselőtársaim, és a szükséges alapossággal tanulmányoztam és tanulmányoztuk a három igen rövid bekezdésből álló levelet, és ugyanezt tettük a jobb megértés érdekében az azóta megjelent e lnöki nyilatkozatokkal, a korábbi törvénymódosítások parlamenti jegyzőkönyveivel és a minisztériumban e témában fellelhető valamennyi korábbi dokumentummal is. Az egyházak képviselőivel folytatott megbeszéléseken is megpróbáltuk megállapítani és megérteni, mi okozhatja a törvényjavaslat nevezett paragrafusainak esetleges félreértését, a szembenállást, mi lehet a valódi kifogás. Vegyük sorra! Mi sem állt távolabb a kormány szándékától, mint a társadalom létfontosságú civil szervezeteivel, illetve a tekintély es és nélkülözhetetlen értékeket hordozó és szerepet betöltő egyházakkal kialakított partneri viszony gyengítése. A törvényjavaslat előkészítése során, tisztelt képviselőtársaim, nem maradtak el az egyeztetések, írásban és személyes találkozásokon is volt a vélemények megismerésére alkalom és az álláspontok közelítésére is. Kétségtelen, hogy nem született az alapellátások körébe tartozó szolgáltatások finanszírozásának kérdésében az egyházaknak megfelelő szövegjavaslat, de ez volt a helyzet, tisztelt képvis előtársaim, két évvel ezelőtt is, és ez akkor még nem jelentette az egyházakkal való partneri együttműködés esetleges gyengülését. Az egyházak alanyi joga a szociális szakellátást biztosító intézmények alapítására a korábbiakhoz képest nem változott. Az ez ekben nyújtott szakellátáshoz a költségvetés magasabb normatív támogatást biztosít, ez itt elhangzott; ez a többlet 1,3 százalék volt tavaly és 1,47 százalékra emelkedett az idén. Így tehát a második felvetésre is pozitív választ tudunk adni: megnyugtatóan van szabályozva az egyházi szociális intézmények alapítása és finanszírozása. Lássuk akkor harmadikként, mi is a helyzet az alapellátások esetében. Itt nem intézményekről, hanem szolgáltatásokról kell beszélni: ebédről, a gondozott lakásában nyújtott házi segítségnyújtásról és az otthonában történő családgondozásról. Ezeknek a szolgáltatásoknak nincs
