Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz):
2865 Még mindig a polgári kormány idején, 2001 végén az Oktatási Minisztérium megbízásából készült a felnőtt lakosságot és a pedagógusokat reprezentáló Tárkifelmérés, mely szerint a közvélemény elégedett volt az Oktatási Minisztérium tevékenységével, és úgy ítélték meg a magyar polgárok, hogy a tárca, a kormány az esélyteremtés, az oktatás színvonalának és anyagi helyzetének javítása terén lényegesen többet tett, mint elődje, a HornKunczekormány. Sőt, már a 2002es kormá nyváltás után, 2002 őszén a SzondaIpsos által végzett kutatás tapasztalatai megerősítették a Tárki eredményeit, a vizsgálatokból kiderült, hogy a megkérdezettek többsége elégedett az oktatással. Egyetértés alakult ki a társadalomban az iskolaszerkezet, a tantervi szabályozás, a diákhitel, a felsőoktatás bővítése területén. Az emberek elégedettek voltak a polgári kormány oktatáspolitikájával, és a megkezdett fejlesztések folytatását várták. Magyar Bálint és a szociálliberális kormány persze gondosan hallgat erről a felmérésről. Hiszen semmi nem indokolja az iskolaszerkezeti váltást, a totális tantervi reformot, a várható pedagóguselbocsátást. Tisztelt szocialista Képviselők! Az önök választási programjában nem szerepelt a 8 osztályos általános iskola szétver ése, az új tantervek elkészítése, az, hogy minden negyedik szaktanár feleslegessé válik majd az 56. évfolyamon. Persze ez, hogy nem szerepelt a választási programban, nem menti fel önöket a felelősség alól, mert önök csöndesen, sőt, néha lelkesen assziszt álnak egy olyan liberális oktatáspolitikának, amely egyszer már megbukott 1994 és '98 között. De már megbukott NyugatEurópában és ÉszakAmerikában is. Önök görcsösen ragaszkodnak az egyszer már széles körben elutasított reformkísérlethez, ahelyett, hogy a valódi értékeket közvetítő, nyugalmat és tiszteletet sugárzó középeurópai iskolához ragaszkodnának. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a törvénymódosítás beterjesztése időzítésének körülményeire is azt kell mondjam, hogy ügyes megoldás volt. A módosítás első változata akkor jelent meg, amikor a téli szünet elkezdődött, és tartott a karácsonyi ünnep. A módosítás zárószavazására pedig akkor kerül majd sor itt a parlamentben, amikor a legtöbb iskola már a tanévzáró ünnepélyen is túl lesz, tart a nyári szünet, és így az intézmények majd tanévkezdéskor szembesülhetnek a jogszabályváltozással. Nem nevezhető korrektnek az sem, hogy a tárca elképzeléseinek lényeges elemei háttérben maradnak. Gyakori a kifejezett titkolózás, miközben részletkérdések nagy nyilvánosságot kapnak. Ilyen részletkérdés például a buktatás, évismétlés és a házi feladat ügye. Ezek, bár pedagógiailag fontos kérdések, de elterelték a figyelmet a valódi szándékról: a totális iskolaszerkezeti változásról és a pedagógusállásvesztésről. Bár Magyar Bá lint makacsul tagadja ezt a szándékot, világosan látszanak azok az összehangolt lépések, amelyek az általános iskola utolsó két évfolyamának először a tönkretételét, majd leépítését célozzák, miközben máris növelik a középiskolai évfolyamok számát. A közok tatási törvény közzététele után egyértelmű, hogy ismét a 6+4+2es rendszerre kívánják átállítani a magyar közoktatást. Az első drasztikus lépésük az volt, hogy nem adták meg a megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét az intézményfenntartóknak. Erre az önko rmányzatok iskolabezárással, pedagóguselbocsátással válaszolnak. A községi önkormányzatok számára az anyagi ellehetetlenülés csapdájából az egyik kiút, ha leépítik felső tagozataikat vagy annak utolsó évfolyamait. Ezek a települések, amelyeket a kormány ne m kevés arroganciával életképtelennek mond, kénytelenek lesznek elküldeni felső tagozatos tanáraikat. Ugyanezt a célt szolgálta az, hogy felső tagozaton összességében heti 10 órával csökkentik a tanulói óraszámot. Pontosan tudják azt is, hogy a kis óraszám ú tantárgyak tanárainak megtartása már az elmúlt években is növekvő gondot jelentett. Ezt tovább súlyosbítja az osztályok létszámának csökkenése. Ha az oktatási tárca tervei megvalósulnak, akkor sok helyen már a magyar- és a matematikatanárok foglalkoztatá sa is nehézségekbe ütközhet, hiszen őket szorítják ki az 56. évfolyamról, az alapkészségek fejlesztésére való alkalmatlanságuk ürügyével. Kétségünk nem lehet, hogy a tervezett új NAT mellett alkalmazható óratervek több tantárgy pedagó gusainak sorsát is megpecsételhetik a felső tagozaton. A pedagógusszakszervezet becslése
