Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2849 felnevelésének a területén még a középmezőnybe sem jutottunk el. Felsőfokú képzési arányaink ma kedvezőbbek, mint Romániáé, Horvátországé, Szlovákiáé vagy Litvániáé, de a 100 ezer lakosra jutó, felső fokon tanuló diákok száma tekintetében, ami a 20002001es tanévben Magyarországon 2927 fő volt, elmaradtunk a Bulgáriában mért 30 45ös, a Szlovéniában mért 3573as, az Észtországban érvényesült 3677es, a Lettországban mért 3892es vagy a Lengyelországban meglévő 4084es 100 ezer lakosra vetített diáklétszámtól. Szándékosan az Unióba tartó tagjelölt államok közül idéztem az adatokat , és nem a nálunknál lényegesen kedvezőbb uniós országok továbbképzési adatait említettem. Nagyon szükséges volt tehát az elmúlt 13 esztendőben a keleteurópai nemzetközi átlag megközelítése a felsőfokú képzés területén, ha nem is beszélhetünk ennek az átl agnak az eléréséről. Végezetül, tisztelt Ház, a kérdésem úgy hangzott korábban is, most is, hogy terhelhetőeke a diákok a lakáspiaci árú kollégiumi díjakkal. Ugyanis az elmúlt években, mivel gyorsan növekedett a felsőfokú oktatásban részt vevők köre, olya n kis- és közepes jövedelmű családok gyermekei is eljutottak egyetemekre és főiskolákra, amelyek korábban nem is álmodhattak erről a továbbtanulási lehetőségről. Az ilyen családokban szinte valamennyi jövedelemforrás igénybevételére szükség van a gyermek v agy a gyermekek tanulása érdekében. (15.40) Ezek a diákok nemcsak a szüleik támogatására számítanak, hanem közel egynegyedük rendszeres munkát is vállal, hogy tanulhasson. Egy esztendő leforgása alatt az összes hallgató négyötöde vállal valamilyen jövedele mmel járó elfoglaltságot, részben megélhetése, részben tapasztalatgyűjtés érdekében. Ma a kollégiumi ellátás lényeges szerepet játszik a kistelepülésekről érkező tanulók tanulási lehetőségeinek a biztosításában. A kollégiumi díjak a legolcsóbb albérletekne k is csak a harmadát, negyedét teszik ki. A piacosítás ezen a diákszociális területen drámai következményekkel s az esélyegyenlőség látványos romlásával járhat majd együtt, hiszen sem az ösztöndíjak, sem a diákhitelek ígért emelése nem lesz elegendő a már mindenkire érvényes albérleti nagyságú díjak megfizetésére. Emellett a diákhiteleket vissza kell majd fizetni, azaz a kistelepüléseken élő tanulók kereső koruk nagyobb részére tovább görgetik induláskori hátrányukat. Mint ahogyan a szociális ellátás egyik fontosabb területén sincs értelme a piacosításnak, például sem a hajléktalanellátás, sem az idősotthoni gondozás, sem az anyaotthoni ellátás, sem az öregek napközije területén, úgy a diákszociális ellátás hagyományos területén, a kollégiumi elhelyezés terü letén is értelmetlennek és kártékonynak tartom ezt a stratégiát. Állami erőből kell fedezni a kollégiumi férőhelyek növelését, hiszen hova jutott volna a magyar művelődés és kultúra, ha lakásbérleti díjakat követeltek volna elődeink a sárospataki, nagyenye di vagy a debreceni kollégiumok diákjaitól. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoport jából. A képviselő urat illeti a szó. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A felsőoktatásról szóló törvény módosítása kapcsán sok mindenről hallottunk itt, és valóban egy érdekes edukációs gyakorlat is, aminek részei lehettünk, örülök, hogy része lehettem. Szó volt a felsőoktatás, egyetem céljáról, szó volt az intézményrendszerről, továbbá az eszközökről, a finanszírozásról. Engedtessék meg, hogy én egyikkel se úgy foglalkozzam, ahogy azt persze megérdemli, mert hiszen tettük ez t sokan. A munkamegosztás szellemében én egyetlen témát választok, ami megítélésem szerint központi lényege a felsőoktatásnak, az egyetemnek, a tudásteremtésnek, és én ezt úgy nevezem meg, hogy az egyetemi tanár, nemzetközi szóval,
