Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2850 tudományos szóval a prof esszor, aki tudja azt az ismeretet, amit átad azoknak, akik majd átveszik: az egyetemi hallgatóknak. Én nem nevezem őket gyerekeknek; egyetemi hallgatók, egyetemi polgárok. Amikor egyetemi hallgató lettem Budapesten, 1940ben, akkor a dékán ünnepélyesen fe löltözve sorba állt, és kezelt velem, és egyetemi polgárrá fogadott. Később más országban, negyven éven át, ott is tiszteltem ezt a hagyományt, és ahol nem volt, igyekeztem bevezetni. Visszatérek az előbbi mondatomhoz: az egyetemi tanár a közepe a folyamat nak. Nem kell talán utalni a száz, meg ezeréves gyakorlatra, hogy voltak a bölcs emberek, és lábaiknál ültek vagy követték őket gyalogolva vagy másképpen azok, akik a bölcsességből vagy a tudásból valamennyit kívántak megszerezni. Persze, mi már ezt intéz ményesítjük, és erről is van szó. De egy nem változik, az, hogy a tudás forrása mennyi, és az hogyan kommunikálódik. Tehát a tudás forrása, az a tanár, az a professzor; ki is ő, és hogyan gondoskodunk arról mi, Országgyűlés, hogyan segítünk be abba a folya matba, és engedtessék meg, hogy szerényen azt mondjam, hogyan segítünk mi be abba a folyamatba, hogy az a tudás több tudás legyen, az egyetemi tanár többet tudjon, és azt átadja, és úgy adja át, hogy több átvevődik? Nos, e tekintetben vannak nekem fenntart ásaim és aggályaim; talán inkább azt mondanám, hogy gondolataim és javaslataim, nem is aggályaim, mert hiszen alkotunk itt valamit, és tudjuk azt, hogy a felsőoktatási törvényt most tovább egyengetjük, és reméljük, hogy javítjuk ahhoz képest, ahogy korábba n volt. Itt elhangzott jó néhányszor az, hogy ez egy lépcső a folyamatban, ami majd egy év múlva vagy kettő év múlva, vagy valamikor további lépéseket kíván. Mindezekre számítva és számba véve, engedtessék meg, tisztelt Ház, hogy beszámoljak itt most rövid en, hogy én a több módosítás mellett, amelyek megfogalmazódtak fejemben és szívemben, olvasmányaimban és beszélgetve képviselőtársaimmal, két módosítót le is írtam, és tisztelettel benyújtottam a házelnöknek. Remélem, hogy a folyamaton végigmegy, és megfon tolást érdemel. Ez a két módosítóm arról szól, hogy ennek a tanárnak, ennek a tudás forrásának hogy lehet az optimális legmagasabb színvonalát - mit mondjak? - elvárni. Garantálni? - szeretném azt mondani. Megkövetelni? - szeretném azt mondani. De hadd mon djam: elvárni. Mit tudunk mi e tekintetben tenni? Azt javasolom, hogy a 7. § (2) pontjában tervezett, javasolt (6) 2) bekezdése a következőképpen alakuljon, és itt a mondat kezdődik. Itt arról van szó, hogy az egyetemi tanár hivatala mikor szűnik meg. Azt mondja: akkor, ha az egyetemi tanár betöltötte hetvenedik életévét. Én ezt a mondatot tovább folytatnám a következőképpen, ez az én javasolt hozzáadásom: “…kivéve a személyt, akinek távozása nyomában olyan hiány keletkezne, amely mérhetően csökkentené az o ktatás színvonalát.” Tisztelt Országgyűlés! Még olvasom az indoklást, néhány soros indoklást is írtam hozzá: “A tudományos kiválóság olyan tanulástanításelemzéstapasztalatcserepublikálástanácsadás összegeződésének eredménye, amely alkotóan folytatódha t a hetvenedik életévig és azon túl, ami a társadalomnak olyan értéke - összegyűjtött értéke, akkumulált értéke a társadalomnak , hogy annak nem hasznosítása a közvagyon tékozlásának és a közérdek sérelmének számítható.” Szólok majd ehhez még, hiszen van ennek egy másik oldala is, de először legyen szabad említenem a második módosítómat, amely ugyanehhez a témához szól hozzá. Nevezetesen - ez az én javasolt szövegem : “Az egyetemi tanár a tudományának ágazatában elavult, amely nemkívánatos jelenség megáll apítására esetenként ad hoc bizottságot létesít az intézményi tanács.” Ismétlem: itt azt kívánom hangoztatni, hogy van olyan egyetemi tanár, aki elavult, aki jobb volna, ha nem volna ott. Az egyetem jobban végezné a misszióját, ha bizonyos egyetemi tanár n em volna ott. A nemzetközi nyelvben ezt úgy nevezik, hogy deadwood, az a fa, amely már elhalt. Biztos van erre egy különb vagy egy jó magyar szó is. És valóban, az a gyümölcsfa egészségesebb, amelyből azokat a részeket kivágták vagy eltávolították, vagy le nyesték, amelyek bizony nem teremnek, sőt a termőképességet is hátráltatják. Az egyetemi életben, igen tisztelt Országgyűlés - én nyugodtan mondom, mert része vagyok ennek a craftnak, ennek a szakmának , bizony nem ritkaság az, aki jobb volna, ha nem voln a ott.
