Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2848 Ha a kormányzó pártok politikai célja ez, akkor érthetetlen, illetve cinikus, hogy miért kell a tud ásalapú Magyarországról, tudásalapú társadalomról beszélni. A politikai lózungok és a törvény tartalma legalább annyira állnak összhangban egymással, amennyire Rejtő Jenő egyik hősének mondása a regény cselekményével, nevezetesen: “Ennyit a fjordokról!” Kö szönöm szépen. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Ismételt felszólalásra jelentkezett Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönö m a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a felsőoktatásról szóló törvény módosítását. Ezt korábban megindokoltam, ezt az indoklást szeretném nagyon röviden három témakörrel kiegészíteni. Az egyik szól az integrációs kényszerfolyamatról, a második témakörben nagyon röviden a hallgatói létszámról, végül pedig a kollégiumi szálláshelyek piacosításáról szeretnék röviden szólni. Az európai típusú univerzitás, azaz egyetem létrehozása megkövetelte a korábban sz akmák szerint széttagolódott egyetemek és főiskolák összevonását. Ezt a hálátlan szerepet az oktatási tárca egyesítést megelőző munkája mellett az Országgyűlés vállalta korábban magára. Ennek az integrációs kényszerfolyamatnak szükségszerűen voltak és vann ak kárvallottjai, és nagyon sok egyetemen belül megoldatlanok a kényszerházassággal járó problémák. Több egyetemről érkeztek hírek szétválásokról és más típusú egyesülési szándékokról, amit az Országgyűlésnek kellene jóváhagynia. Ez a törvénytervezet nem t artalmazza ezeket a már eldöntött egyetemi szándékokat, holott minden késlekedés a patthelyzetből adódó helyben járással szükséges beruházások, fejlesztések vagy más jellegű elhatározások elodázásával jár együtt. Szándékosan nem említek konkrét eseteket - említhetnék , mert sem pró, sem kontra nem kívánok állást foglalni az ilyen ügyekben, de nem értem az illetékes tárcát, hogy miért a tanévkezdés utáni őszi időpontra halasztja azokat az előterjesztéseket, amelyeket már most el lehetne dönteni. A felsőfokú oktatás folyamatait ismerő jogászok véleménye szerint el lehetne kerülni az Országgyűlés folyamatos állásfoglalását egyesülési és különválási ügyekben, ha az egyetem mint intézmény az ilyen változások után is megőrizné az univerzitás tudományágakra vonatk ozó követelményeit. Egy ilyen változás érdekében szükséges lenne elismerni az egyetemi kar jogi személyiségét, mert ma csak az egyetem jogi személy, a karok nem azok. Ma minden szak eltérő szakmai, tartalmi, etikai és hivatásbeli konzekvenciákkal rendelkez ik, amit az oktatói kar közvetít a hallgatók, az egyetemi vezetés és a tudományos külvilág felé, ez a kari testület felel a követelményekért, a karon folyó oktatás és kutatás színvonaláért, azaz a források döntő része felett is elsősorban a karoknak kellen e rendelkezniük, és nem a rektori hivatalnak. A mai elválások és egyesülések zömét is a karok kezdeményezték, azaz jogi személyiségük elismerése tehermentesítené az Országgyűlést, emellett az egyetemi autonómia elvével is összhangban állna. Ajánlom a kormá nyzó pártok figyelmébe ezt a javaslatot, gondolatot. A másik kérdés a hallgatói létszám. Az általános vita első szakaszában több esetben is elhangzott, a sajtóban is olvasni erről, hogy a megoldásra váró problémák elsődleges gyökere az, hogy a rendszervált ás óta a hallgatói létszám megháromszorozódott. A napi sajtóban gyakran olvasható az a vélemény, miszerint Magyarországon diplomástúlképzés folyik, azaz feleslegesen vállal az állam oktatási kiadásokat. Szerencsére ez a vélemény nem tükröződött a tisztelt Ház falain belül, de a vélekedés elterjedtsége miatt hadd idézzek nemzetközi adatokat. Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy a hallgatói létszám valóban megháromszorozódott, de olyan alacsony szintről történt ez a növekedés, amely szerint Magyarország felső f okon tanuló diákjainak az aránya saját korosztályaik létszámához viszonyítva 1990ben Európában a legalacsonyabbak között volt. Ma kedvezőbb a helyzetünk, de a versenyképes munkaerő
