Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - NÉMETH ZSOLT, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2794 Tisztelt Elnök Úr! Tis ztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy elég rossz érzéssel kezdek ehhez a felszólaláshoz, hiszen korábban Magyarországnak jó híre volt Európában, és jó híre volt a szövetségesek körében. Szerettem Brüsszelbe menni, vagy szerettem NATOvezetőkkel találkozni, va gy szerettem európai diplomatákkal vagy politikusokkal találkozni, mert Magyarországról egy kifejezetten jó képet sugároztak, amely bennem is erőt adott. Most azonban jó ideje megváltozott a helyzet. Fanyalgó, keserű megjegyzéseket hallunk, azt, hogy nem e zt várták Magyarországtól, nem ezt várták attól az országtól, amely KözépEurópában a helyzeténél fogva, súlyánál fogva tényleg iránymutató lehetne, hanem mindig sereghajtó, mindig nehézségeket okoz, és a legelemibb, a NATOországok számára elfogadott norm ákat sem lehet betervezni Magyarországgal kapcsolatban. Mi ennek az oka? Mi az alkotmányunkban és a Nemzeti Kerekasztaltárgyalásokon kialakított alkotmánymódosításokban igen erős garanciális rendszert építettünk ki éppen azért, mert egy diktatúrát kívántu nk meghaladni, egy diktatúrát hagytunk magunk mögött. Ennek következtében a kormányt is rendkívül erős ellenőrzés alá vettük, és különösen a honvédséggel, a katonasággal, a katonai akciókkal kapcsolatban az alkotmányban egy sor erős, kemény garancia van, a mely az Országgyűlés abszolút kétharmadához vagy a jelen lévő képviselők kétharmadához kötötte az intézkedéseket. Azóta több ízben folytak összpárti tárgyalások, és közös akarattal ezen enyhítettünk, de még mindig olyan erős garanciális elemek vannak, hogy az Országgyűlés kétharmadához köt fontos intézkedéseket, így többek között magyar katonáknak békefenntartó vagy egyéb stabilizációs tevékenységre való kiküldését. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos garanciális jog, de nem szabad ezzel a joggal vissza élni. Aki visszaél ezzel a joggal, az úgy jár, mint amikor farkast kiáltanak, és nem jön a farkas, és amikor tényleg jön a farkas, és tényleg élni kellene a kétharmados vétóval, akkor már nem lesz ennek foganatja. A jelen esetben is ez a helyzet. Ötven ors zág vállalkozott arra, hogy Irak stabilizálásában, a béke fenntartásában és a humanitárius segélyakciók támogatásában részt vesz, Üzbegisztántól kezdve Lengyelországig. Lengyelország Irak egyharmada fölött vállal felelősséget. Kérdem én innen a középeuróp ai térségből, ha Lengyelország - amellyel egyébként a történelem folyamán mindig jó viszonyunk volt, és párhuzamosan haladtunk - egy ilyen jelentős feladatot elvállal, akkor Magyarország miért nem képes ezt a 300 embert kiküldeni oda. Miért kell kakecolni ezzel? Miért kell állandóan keresztbefeküdni? Ez a joggal való visszaélés. Ez azzal a nemes joggal való visszaélés, amit mi biztosítottunk annak idején a kerekasztalon, és végig én voltam az egyik legkövetkezetesebb szószólója, hogy a kétharmadosságot meg kell tartani ilyen fontos ügyekben, mert Magyarország történelme ilyen. De nem szabad ezzel a joggal visszaélni, hanem bölcsen kell vele élni, az ország érdekeit, a reputációját, a nemzetközi érdekeket figyelembe véve. Érdekünk az, hogy a terrorizmust vilá gszerte megfékezzék? Alapvető érdekünk. Érdekünk az, hogy Irakban végre demokrácia legyen a zsarnokság megdöntése után? Érdekünk. Érdekünk, hogy az éhező embereknek enni adjunk, hogy gyógyszert vigyünk a gyerekeknek, és elősegítsük az iraki lakosság minimá lis életét? Érdekünk, alapvető érdekünk. Most hetek vagy hónapok óta folyik ez a szarrágás - bocsánat a szóért , ami itt történik… (Demeter Ervin: Gratulálunk, Imre! - Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Kiváló!) Nem tudok mást mondani erre. Napok ó ta, hetek óta egyeztetünk. Mindent elfogadunk, amit az ellenzék kér. Beépítettük az összes javaslatukat. Egyszer a békefenntartást bevittük, utána a békefenntartást stabilizációra változtattuk. Föl lehet sorolni… Mindenben vállalkoztunk, mindent elfogadtun k az ellenzék részéről, és tovább folytatódik ez a dolog. Nem látja be az ellenzék azt, hogy most már az ország kárára, az ország hírnevének, reputációjának kárára van ez a dolog. Hiszen most is mit csinált a kormány? A régen beadott és a folyamatban a tár gyalásra eljutott törvényjavaslatot kínálja fel az ellenzéknek, hogy úgy szabja át, ahogy akarja, csak a cél megvalósuljon, kiküldhessük az embereinket, hogy segítsenek Irakon,
