Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 6 (70. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
2782 Kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket, és kártyájukat helyezzék az olvasóba. Kérem azt is, gondoskodjanak arról, hogy mobiltelefonjuk használatával ne zavarják az ülé st. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Az e lső számú nemzeti sorskérdés” címmel. Frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem ellenzéki képviselőként, nem is az előző kormány családügyi minisztereként szólok, hanem a n emzetért felelősséget érző polgárként, hiszen ha az előbbit tenném, akkor kormánykritikát kellene megfogalmaznom. Ez a kérdés azonban annyira komoly és súlyos, hogy itt nincs helye a megosztottságnak, itt közös nemzeti felelősségről van szó. Azok a gondola tok, amiket el szeretnék mondani, a KSH gyorsjelentése alapján születtek bennem, az első két hónap népmozgalmi adatainak ismeretében. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az előző év azonos időszakához képest a házasságkötések száma 6 százalékkal, a születése ké 2,5 százalékkal csökkent, míg a halálozások 3,5 százalékkal nőttek. A népességfogyás üteme 15 százalékkal nőtt. Ismét mondom: egyszerű lenne most a kormányzatot hibáztatni vagy az általa alakított közgondolkodást, közhangulatot, azonban sokkal összetett ebb itt a kérdés. Persze, megfogalmazódik az emberben egy olyan gondolat, hogy vajon a határon túl élő magyaroknál mi a helyzet, nem lehete onnan valamiféle támogatást kapni. Csak néhány adatot engedjenek meg annak érzékeltetésére, hogy ott sem jobb a hel yzet. Erdélyben két népszámlálás között körülbelül 15 év telt el. Ebben az időszakban 94 ezerrel csökkent a magyarság száma, míg országosan a román lakosságé 1,4 millióval nőtt. Szlovákiában egy hosszabb időszak alatt, 19211991 között mért adatok szerint a magyar lakosság 12,8 százalékkal csökkent, a szlovák népesség 75,8 százalékkal nőtt. De hasonló a helyzet a Vajdaságban, bár ott inkább a betelepítések miatt, és Kárpátalján is. Ezek után, mivel sok összetevője van az okoknak, fel kell tennünk azt a kérd ést, vajon a politika - persze elsősorban a kormányzat - mivel tudja ezt a helyzetet javítani. Sokat beszéltünk a kormányzat két olyan tevékenységéről, ami fontos volt, és reményeim szerint fontos marad; én most egy harmadikat szeretnék megemlíteni. Az els ő, a gyermeknevelés biztonságának a megteremtése mindenki előtt nyilvánvaló, és a második is, a családokat segítő, értékhordozó közösségek támogatása. Ez utóbbi nem jelent komoly költségvetési megterhelést, és nagyon sokat segít hosszú távon. Én a harmadik kérdést szeretném feltenni, ami talán első pillanatra furcsán hangzik: milyen emberek és milyen társadalom kell ahhoz, hogy a gyermekek szívesen jöjjenek erre a világra? Úgy gondolom, hogy optimista, a jövőben bízó szülőkre van szükség, és persze közösség ben élő emberekre, elsősorban a legkisebb természetes közösségben, a családban. Az sem baj, ha az életvitele a felelős gondolkodás irányába nyitott, nem pedig az önzés, a saját élvezetek és örömök megteremtése irányába. Milyen társadalom é s milyen emberkép szükséges ahhoz, hogy a közgondolkodásban helyet kapva a gyermekvállalási kedvet is növelje? Én úgy gondolom, a közösségben élő ember képe a legfontosabb, egy olyan társadalom képe, amely közösségekre épül, elsősorban családra, kis helyi közösségekre, egyházi közösségre, civil szervezetre - és persze nemzetre.
