Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
276 azért mégiscsak egy fogyasztói biztonságot is jelent a termelőnek, meg természetesen egy azonosítási r endszert, ami alapján a támogatáshoz hozzájut. És hozzá akartunk rakni még egy másik feltételt; ha intervenciós alapot akarsz képezni, ha intervenciós árral akarsz élni, aminek jövedelemtartalma is van, amit ez a törvény most már egyértelműen megfogalmaz, szíveskedjél ehhez hozzá is járulni. (22.10) Ha jól emlékszem, két olyan terméktanács volt, amely ezt meg tudta csinálni, a Tej Terméktanács, amelyik lerakta ezt, és azt hiszem, a borászoknak volt még egy ilyen alapjuk. A többi egyszerűen nem működö tt. Miniszter úrral akkor még ellenzékben üldögéltünk a padsorokban, amikor arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne egyáltalán elindulni egy olyan törvénnyel, ami egy termékpályát szabályoz le, a gabonatermékpályát, ami talán elindítja a többit. El tudtu k érni? Nem tudtuk elérni. El tudták érni a kormányzatiak? Nem tudták elérni, mert hatalmas érdekkülönbségek jelentek meg egyetlenegy termék vonatkozásában, annál a gabonánál, amire azt szoktuk mondani, hogy ez egy olyan alapeleme a mezőgazdasági szabályoz ásnak, mint egy gazdaságnál, az iparnál az olaj, tehát az energiahordozó, mert ez is az, és a gabonából a többi termékpályára már tudunk szabályokat alkotni, ha az képes önmagát szabályozni törvényi kereteken belül. Nem jött össze. Nem jött össze; tervezet eket láttunk, még olyan elképzelések is voltak, hogy ezt majd az agrárkamarával közösen, bevonva a termelőket, megpróbáljuk orientálni. És azok a viták, amelyek a termékpályaszabályozás alapelemeire vonatkoztak, éveken keresztül nem dőltek el: terméktanác s alapon akarsze szabályozni, agrárkamarai alapon akarsze szabályozni. Azt mondtuk 1995ben: a terméktanács az, ami az alapeleme a szabályozásnak, jóllehet, akkor még a kamarai tagság kötelező volt. Aztán amikor a kamarai tagság kötelezősége megszűnt, ak kor terméktanács, eldőlt a dolog. A terméktanácsszabályozás azzal a tárcaközi bizottsággal, amit összehoztunk egyegy termék szabályozására…, hm…, döcögősen működött, és az is már vitára adott alapot, hogy a miniszter egyébként terméktanácsként kit és hog yan ismerjen el, mi az a volumen, amit neki az adott termékpályán belül el kell érnie, a termelő mennyire prominens részese a terméktanácsnak, mennyire erős a terméktanácson belül a termelő érdekérvényesítő képessége. Meg kellett állapítsuk, hogy adott ter méktanácsokban nem mindig a termelő tudta leginkább az érdekeit érvényesíteni, mert az adott termékpályán mozgó feldolgozó, kereskedő, sőt a fogyasztói képviseletek bizony erősebbek voltak, nemcsak pénzügyileg, hanem bizony befolyásukat illetően is. Azzal, hogy ezek a termékpályabizottságok létrejönnek, és ennek egy résztvevője a terméktanács, valamint az agrárkamara, az érdekképviseletek, az a társadalmi nyitottság, ami négyoldalú a civil oldalon, ha úgy tetszik, és négyoldalú a miniszteriális oldalon, az megfelelő garanciát nyújt arra, hogy az állami szabályozórendszernek vita esetén beleszólási lehetősége legyen. Ha nem is túl szimpatikus, ki kell mondani: nem egy parlamentáris demokrácia, hogy hogyan szabályozzunk egy agrárpiacot. Az agrárszabályozás mi ndenütt kemény központi irányítású szabályozás - hogy milyen okokból, azt ne firtassuk; ugye, ennek van szociális, népességmegtartó, túltermelést gátló, s a többi, s a többi, és protekcionalista oka is, de mindenütt nagyon keményen szabályozott piac, tekin tettel arra, hogy nemcsak közgazdasági, hanem egyéb összetevői is vannak a szabályozás okának. Ez megjelenik, és ez természetesen a miniszter, illetve a közigazgatás vonatkozásában többlet hatásköröket is igényel, amit aztán lehet vitatni, hogy ez most tet szik nekünk vagy nem tetszik, de azt gondolom, hogy ha szabályozást akarunk és úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ez működőképes legyen és koherens az európai szabályozással, akkor ezt meg kell tenni. Többen fölvetik bíráló éllel, hogy az európai uniós cs atlakozáskor mik azok, amiket ki kell venni ebből, mi az, ami módosításra kerül. Barátaim, azzal, hogy a tárgyalásokon el tudtuk érni azt, hogy az átmeneti időszakban a 30 százalékos hazai támogatás bekerülhessen a 25 százalékos európai uniós támogatáshoz, megkaptuk azt a szabad lehetőséget, hogy a magyar hazai költségvetési támogatások vonatkozásában a döntésünk azokkal az intézményekkel, amelyeket ebben a törvényben most megállapítottunk, megvan. Természetesen, ha ez a kiegyenlítés bekövetkezik - 2008, 20 10, nem
