Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Gusztos Péter (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - “Jog az élethez, jog a halálhoz” címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2678 FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, abban egyetértettünk, és ö n is hivatkozott arra, hogy talpra kell állítani a mezőgazdaságot. De, elnézést kérek öntől, én az elmúlt egy év alatt ebből nagyon keveset tapasztaltam, nagyon keveset láttam. Sőt, ha ön a gazdákkal közvetlen beszélgetéseket folytatna, meggyőződésem szeri nt ilyen bátran ezeket a mondatokat nem merné az ország nyilvánossága előtt mondani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Az a gazdahitelprogram, amit önök megszüntettek, több ezer családot tett tönkre. A sertésfelvásárlás körül kialakult probléma töb b tízezer családot tett tönkre. Tisztelt Miniszter Úr! Ne haragudjon, de a három kérdésből egyre sem válaszolt, a felvetett gondolataimra próbált csak reagálni. Mikor kapunk erre végső választ? Mikor lesz pótköltségvetés a mezőgazdasági keret bővítésére? M ikor fontolják meg javaslatainkat? Válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpelláló képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés 183 igen szavazattal, 101 nem ellenében elfogadta a választ. (14.50) Gusztos Péter (SZDSZ) - az igazságügyminiszterhez - “Jog az élethez, jog a halálhoz” címmel ELNÖK (dr. W ekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Gusztos Péter, az SZDSZ képviselője (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Éljen a drog!), interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez: “Jog az élethez, jog a halálhoz” címmel. A képviselő urat illeti a szó. (Közbes zólás a Fidesz soraiból: Szívtál ma már, haver?) GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Valamennyi embernek, legyen liberális vagy más meggyőződésű, fontos, hogy dönthessen saját sorsa felől. Ezé rt kell foglalkoznia a politikának az eutanázia kérdésével. Az Alkotmánybíróság a napokban döntött egy, az eutanáziával kapcsolatos, tíz éve függésben lévő beadványról. A bírák döntése szerint az eutanáziával kapcsolatos hazai szabályozás nem alkotmányelle nes. Ez nem jelenti azt, hogy ez a szabályozás jó is lenne. Az Országgyűlés 1997ben alkotta az életfenntartó kezelés elutasításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint a gyógyíthatatlan betegeknek bizonyos metódusok betartása mellett joguk van visszautas ítani a kezelést, amely felesleges fájdalmat okozva még egy ideig életben tartaná őket, mert az értelmetlen szenvedés megfosztaná őket emberi méltóságuktól. A Magyar Köztársaságban tehát a passzív eutanázia elvileg engedélyezett. Az Alkotmánybíróság tovább á kimondta, a parlamentnek nem kell újraszabályoznia a kérdést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne újraszabályozni ezt a kérdést. A törvény nem jó, mert nagyon szűk keretet szab a beteg döntési szabadságának, és szükségtelenül hosszú procedúrának veti alá. Egy háromtagú orvosi bizottság vizsgálata után ugyanis a betegnek okiratba kell foglaltatnia nyilatkozatát, majd három nappal később az írásos nyilatkozatot két tanú előtt kell megerősítenie. Ezután az orvosnak még meg kell próbálnia rábeszélni a beteget arra, hogy mégis vegye igénybe az életfenntartó kezeléseket, hosszabbítsa meg iszonyú szenvedését. A komplikált szabályozáson túl az is kétséges, hogy a betegek tudnake élni e jogukkal. A Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet vezetője szeri nt a legtöbb kórházban nem is hallottak
