Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter:
2661 Azért se csodálkozzon a tisztelt Ház a tegnapiakon, mert kilenc évvel ezelőtt már találkoztunk a kendermagosokkal. Kondrád György már akkor javasolta, hogy tűzzük napirendre - nyilván, mint akkor a legfontosabbat - a vadkender ügyét. Neki - sokunk helyett is - méltán híres írótársa, Páskándi Géza válaszolt, aki együtt utasította el a hamis liberalizmust és a nyilvánvaló kártételt: “Hogy a fű kedvelői más embernek nem ártanak? Aki másnak nem árt - írta Páskándi , nem biztos, hogy használ. Márpedig aki és ami nem árt és nem használ, az jobbára felesleges egzisztenciának mondható. Miért szaporítani a felesleges életvitelt, a kiüresedett létezést ? Marx azt mondta, a vallás a nép ópiuma. Nos, a te véleményed, Istennek hála, valóban eltér Marxétól, hiszen éppen a fordítottja, ő a vallásokat vélte veszélyes kábítószernek, te viszont a füveket nem tartod veszélyes vallásnak. Hidd el, kedves Konrád Gyö rgy - írta Páskándi , a szabadságot, az ifjúság és mindenki szabadságát én is éppoly fontosnak tartom, akárcsak te, de talán a szabadságtartalmát jóval gazdagabbnak kellene vennünk, mint e marihuánaügyre hegyezzük ki. A magyar ifjúság szabadsága az is, ho gy éppúgy megismerje hazája hagyományait, mint a legmodernebb információkat, mert a szabadság legalább annyira eszköz, mint amennyire cél. Eltekintve attól, mit mond a kereskedelmi, orvostudományi vagy büntetőjogi szempont, ez a véleményem a vadkender fels zabadításáról, az, hogy ne jöjjön be efféle szabadság, szabadosság. Láttuk már, milyen hozománya van az olyan szabadságnak, ami éppen bejön. És egyáltalán, miért kell valaminek kívülről jönnie ahhoz, akár az országba, akár a szervezetbe, hogy szabadnak mon dhassuk és érezhessük magunkat - kívülről, mint eme szer vagy mint bármely hadsereg.” - fejezte be Páskándi. Hozzáteszem: ahogy néhány uniós államtól sem a könnyű drog liberális kezelését kell eltanulnunk, úgy Hollandiából is inkább magyar tudást kellene h azahozni, ahogy régen Apáczai Csere János és társai. Tisztelt Országgyűlés! Mindez még '94ben történt, lehetne tehát dicsérni a kitartást és a kendermagos következetességet, a tegnapi provokációban azonban a küszködő magyar társadalom ingerküszöbének fele sleges és érzéketlen szondázgatásában az MDF semmi dicsérnivalót nem talál. Ez az egész mégis jó volt egyvalamire, arra, amivel kezdtem, hogy drogügyben nincs és nem is lehet pártpolitika, mert amit meg kell védenünk, az nem a kémiai úton szerzett hamis bo ldogság szabadsága, hanem a józan észé. (13.40) Tisztelt Ház! Íme, a nemzeti minimumban való közös egyetértés egyik meglévő alapja: a józan ész. Lehet, hogy csak a normálisan gondolkodó magyar társadalom többségi ítéletét kellene a tisztelt Háznak követnie ? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr, a felszólalását. Kérdezem, hogy a kormány részéről… (Dr. Bárándy Péter jelentkezik.) Megadom a szót Bárándy Péter igazságügyminiszter úrnak. Miniszter úr! DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter : Tisztelt Ház! Azt gondolom, az egyértelmű - ezt már többször elmondtuk, elmondta a kormány több tagja, magam is többször , hogy nem értünk egyet, én szemé lyesen is azon az állásponton vagyok, hogy nem érthetünk egyet azzal, hogy bármelyik drogot, legyen az úgynevezett light vagy nem light, legalizálni kellene. Ezt a kérdést egyébként egyértelműen eldönti az, hogy nemzetközi egyezmények a vadkendert és annak THCtartalmát is kábítószerként kezelik. Ha ez így van, akkor természetesen a magyar büntető törvénykönyvben ettől eltérni - ismétlem, a személyes meggyőződésünket még nem is tekintve - nem lehetne, és nem is szabad ezen gondolkodni. Az egy másik kérdés, hogy a nulla tolerancia, tehát a kábítószerrel kapcsolatba került minden személynek a bűnözőkénti kezelése helyes állásponte. Erről ugyanolyan szilárd meggyőződésem, mint az előbb említett, hogy nem. Hiszen meg kell találni azt a módot, ahogy a kábítószerproblémát
