Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. május 5 (69. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2662 a leghatékonyabban lehet kezelni. Nagyon örülnék és örülök annak, ha a képviselő úr szavaiból azt hallhatom ki, hogy valóban a Btk. módosítását követően pártsemlegessé és mindenki által helyeseltté vált ez az álláspont. Ha ez így van, nagyon nag y biztonsággal, sikerrel fogjuk ezt a problémakört kezelni, ami természetesen nem oldható meg teljesen, de kezelhető és visszaszorítható a kábítószerrel visszaélés az országon belül. Az megint egy másik megközelítése a dolognak, hogy provokációként minősít hetőe egy ilyen tüntetés. Provokációként minősíthetőe valami, ahol egy kérdést kívánnak megvitatni, egy olyan kérdést, amely megvitatható? Ugyanúgy megvitatható, mint bármely más kérdés, megvitatható úgy, mint olyan más kérdés, amely alkotmányellenes és a nemzetközi szerződésekbe is ütközik. Nem hiszem, hogy egy bizonyos büntetési nemről való vita tilalmazott lenne az utcán, ha az kulturált módon folyik, habár megvalósíthatatlan annak a büntetési nemnek az ismételt törvénybe iktatása. A harmadik megközelí tés természetesen - és ez az utolsó , hogy milyen tüntetések ízlésesek egy országban. Ízlésese az a fajta tüntetés, amely síppal, dobbal, nádi hegedűvel történik, és ami agresszív? Persze az is megengedhető, ha bűncselekményt önmagában nem valósít meg. Ú gy tűnik persze, hogy ennek ilyen vonatkozása felmerülhet, de - ismétlem - egy olyan tüntetésnek, ahol a tettlegességre sor kerül. Maga a véleménynyilvánítás egy tüntetés során természetesen olyan alkotmányos jog, amelyet védeni kell, amelyet támogatni kel l, nem úgy, mint a kábítószerek bármelyikének legalizálását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: “Vane tanulság?” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (Pokorni Zoltán mikrofonja nem működik.) Nem tudom, a csipkártyáját behelyeztee a gépbe, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérnék egy mikrofont a frakcióvezetőhelyettes úrnak. (Rövid szünet. - Közbeszólások: Megvan! - Működik!) POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a mikrofont. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Minis zterelnök Úr! Vane tanulsága a tegnap történteknek? A XIX. századi klasszikus szabadelvű megfogalmazás szerint mindent szabad, ami másnak nem árt. Ezeket a gondolatokat hallottuk némely nyilatkozótól tegnap is. De érdemes végiggondolni, hogy ez vajon csak az érintettre vonatkozike. Vagy szükséges megnézni azt is, hogy ártalmat, kárt szenvedhete egy közösség, társadalmi értékrend, netán egy összefogó kultúra is és ilyen módon a felnövekvő fiatalok, a gyerekeink is. Példát, magatartásmintát is közvetítenek ezek az ügyek, még ha valaki úgy is gondolja, hogy ő a maga részéről csak magának árt, ehhez senkinek semmi köze. Talán megvan annak az oka, hogy Magyarországon is korlátozzuk a dohányzást, az alkoholhoz való hozzáférést. Tudom, tisztában vagyok azzal, ho gy a 800 ezer alkoholbeteg, a cirrhosisban elpusztult több tízezer ember sokkal nagyobb probléma ma még, mint az alig százezres kábítószeres réteg. De itt, a parlamentben közösen döntöttünk arról, hogy ne legyenek közterületen alkohol, illetve dohányreklá mok, mert korlátozni akarjuk ezt, bár ők is nyilván csak maguknak ártanak, így hát miért ne szabadna ezt akár reklámozni is. Sok vélemény lehet, akár ebben a kérdésben is, egy szabad országban. Budapesten felvonulnak tüntetők, akik a melegek jogaiért, a le szbikusok jogaiért tüntetnek. Kereskedelmi televíziók hoznak