Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz):
2626 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyan szerencsés helyzetben lehetünk, ami kevés törvényn ek, kevés tervezetnek adatik meg: harmadjára rugaszkodunk neki az általános vitának, hiszen ez olyan fontos törvény, ami mindenféleképp indokolja ezt a hosszú tárgyalást. Csak az a nagyon nagy probléma, hogy itt nem a törvény súlya indokolja csupán ezt a h osszú folyamatot, hanem az a rengeteg bizonytalanság, az a rengeteg kérdőjel, ami az elmúlt egy hónapban megmutatkozott e törvénytervezet kapcsán. A tegnapi napon a kormány képviselői több interpellációra, azonnali kérdésre vagy kérdésre adandó válasznál ú gy kezdték a válaszukat, hogy ismétlés a tudás anyja. Akkor engedjék meg, hogy ezzel a kivételesen olyan mondattal folytassam én is, amivel egyetértünk, hogy az ismétlés a tudás anyja, és azzal folytassam, amit a törvény általános vitájának a megkezdésekor elmondtunk. Mi is ez pontosan? - és egy forgatókönyvet szeretnék ismételten elmondani, nem azért, minthogyha a kormánypárti padsorokban ülők nem tudnák, hogy mi is pontosan ez a forgatókönyv, de hátha vannak ma is olyan emberek, akik hallgatják a parlamen t ülését, és talán ők is megértik, meghallják ezt a forgatókönyvet. A jelenlegi kormánypártok úgy kezdték el működésüket - még a kampányra gondolok , hogy nagyon nagy baj van az egészségügyben, tegyük rendbe az egészségügy dolgait, és mindenfajta ígéretek et mondtak az embereknek, és ők - egyébként el nem ítélhető módon - ezeket az ígéreteket el is hitték. Ezt követően jött a kormányváltás, a száznapos program megvalósítása. Eddig nincs is probléma, adjuk meg a béremelést azoknak a dolgozóknak, akik az egés zségügyben közalkalmazottként tevékenykednek. Mi magunk itt, a Fidesz padsoraiban is megszavaztuk ezeket a módosító javaslatokat, a költségvetés ezen típusú módosítását. A baj csak a következő hónapokban történt, amikor is a helyhatósági kampányt követően kiderült, hogy a 2003as költségvetés nem tartalmazza ezeket a béremelésekre szánt forintokat, azaz lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat. Mindenki tudja, mindennap különböző híreket kapunk arról, hogy a lehetetlen helyzetbe került önkormányzatok milyen lépéseket kényszerülnek megtenni, iskolabezárásokról, óvodabezárásokról, más intézményekről - és az egészségügy még csak most kerül majd sorra - hallunk. Nem kapták meg a béremelést az önkormányzatok, így aztán a kórházak is nehéz helyzetbe kerültek , hiszen - mint tudjuk - a kórházainknak, rendelőintézeteinknek a túlnyomó többsége ilyen típusú fenntartásban van, a törvény ereje nekik adta ezt a feladatot. De miután nem tudják fenntartani az intézményeiket, nem tudják megadni a béremeléseket, bizonyos nehéz helyzetbe került kórházaknak következő lépésként - hogy mondjam… - mint megoldási lehetőséget a kórházkonszolidáció eszközét vetette be a kormány egy nagyon csekély összeggel. A kórházkonszolidációnak is megvan egyébként az értelme, csak nem az, m int amit sokan gondoltak, hogy rendbe tegyék a kórházaknak a dolgait, hanem ahhoz, hogy valaki forrásokhoz juthasson állami segítség gyanánt, ahhoz bizonyos feltételeket - egyébként helyes módon - teljesítenie kell. E feltételek között szerepel az, hogy a minisztérium megfigyelőket, mondjuk így, segítőket - mi csak kukucskaembereknek hívjuk őket - küld a kórházakba, azért, hogy egyébként átlássák, irányíthassák az adott intézményeknek a szerkezetét, lássák egyébként, hogy hogyan is dolgozik, lássák egyébkén t, hogy érdemese ezzel az intézménnyel foglalatoskodni; mondhatnánk, privatizációs térképet tudnak fölrajzolni a szocialistaszabad demokrata kormányzat hátterében álló, többségében külföldi befektetőnek. És a sornak nem a végén, hanem a következő lépcsőf okaként az intézménytörvényként - nekünk csak privatizációs törvényként - elhíresült törvénytervezet szerepel, ami semmi másról nem szól, semmi újat nem ad egyébként az egészségügyi szektornak, nem módosítja a szerkezetét, nem ad jobb finanszírozási lehető séget, csak egy vakvezetőt ad azoknak a privatizátoroknak, akik esetleg még nem tanulták meg a nyolcvanas évek végén, vagy nem tanulták meg a '9498 közötti időszakban, hogy hogyan is kell a privatizációt egyébként végigvinni, azok most megtanulhatják, és gyakorlatilag egyfajta zsinórmértékként szolgál számukra.
