Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz):
2627 És a nagy baj még csak most következik, hiszen azt érzi a kormány, hogy nagy baj van, ezért gyorsan előszedünk két törvényt: az egyik a dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezet, amibe az Orvosi K amara többszöri tiltakozása után került csak be egyáltalán az “orvos” szó; illetve csinálunk gyorsan egy olyan kamarai törvényt, ami a nővéreknek, illetve az egészségügyi szakdolgozóknak szól. Egyébként semmi más ezeknek a törvényeknek a célja, csak hogy e ltereljék a privatizációs törvényről a figyelmet. És hogy ez így van, ezt jelzi, hogy nincs olyan köztestület, amelyik az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban ne fejezte volna ki tiltakozását mind a privatizációs törvény, mind az egészségügyi dolgozók jogál lásáról szóló törvénytervezetekkel szemben. Térjünk rá most konkrétan erre a törvényre, amiről most vitázunk, hogy milyen kérdést is tettünk fel mi ezelőtt körülbelül egy hónappal, ami, azt gondolom, teljesen reális, és mindenkivel, aki az egészségügyben d olgozik, vagy azt majd valamikor igénybe fogja venni vagy napjainkban veszi igénybe, azaz a betegekkel kapcsolatban tettünk fel, hogy a profitot vagy a betegek érdekét szolgáljae ez a törvénytervezet, mert egy biztos: deklarálták, hogy a dolgozókét azt ne m. Mi garanciákat kértünk, semmi mást nem tettünk, csak ha már nem vonja vissza a kormány ezt a mindenki által elvetni való törvénytervezetet, akkor legalább garanciális elemeket építsünk be a törvénybe. Mik is voltak ezek? Mit kértünk? Elsősorban azt, hog y az egészségügyi ellátás színvonala legalább megmaradjon, ne csökkenjen a törvény bevezetésével kapcsolatban. (16.30) A második, amit nagyon fontosnak éreztünk: a dolgozók egzisztenciájának a védelmét szolgáló garanciális elemek bevetése. Harmadikként, az t gondolom, szintén nagyon fontos dolog, az egyetlen, még megmaradt vagyoni elem, ami még mindig állami, önkormányzati tulajdonban lévő nemzeti vagyon: az egészségügyi vagyon védelme. Azt már csak mellékes dologként tettük hozzá a törvénytervezethez, hogy ha egyébként ilyen mértékben át szeretnénk, át kívánjuk alakítani a magyar egészségügyet, mint ahogy a törvény ezt tervezi, akkor nem ártana hozzá finanszírozást is adni – sajnos, erre sem látunk semmiféle garanciális elemet a tervezetben. Egy hónap eltelt . Mi történt egy hónap alatt? Azt gondoltuk, hogy sok mindent el lehet egyébként érni; nagyon sokat nem tudtunk, amit sajnálunk, és részben arra kérnénk a kormánypárti képviselőket, hogy a következő hetekben talán legyenek fogadókészebbek a kezdeményezései nkre. Kezdeményeztünk egy négypárti egyeztetést, amelyre az első reakció az öröm volt, majd két nap múlva jött a hivatalos levél, hogy mégsem - ez a Szocialista Párt képviselőinek a padsoraiból érkezett; illetve sajnos még csak válaszra sem méltattak bennü nket a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselői. Ha már négypárti egyeztetést nem tudtunk megvalósítani, úgy gondoltuk, elvégezzük azt a munkát, amit egyébként a kormánynak kellett volna elvégeznie, azaz különböző egyeztetéseket kezdeményeztü nk olyan szervezetekkel, olyan, egyértelműen az egészségügy oldalán álló szervezetekkel, amelyekkel ezt egyébként a kormányoldalnak kellett volna megtennie, és azt az ígéretet tettük a számukra, hogy mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy az által uk felvetett igények, jogos gondolatok a törvényben valamilyen formában megjelenjenek. Ezért készítettük el a módosító indítványainkat, mert úgy gondoltuk, hogy az egészségüggyel foglalkozó felelős politikusok nem tehetik meg azt, mint amit másfél évvel ez előtt megtettek az akkor ellenzékben lévő politikusok, hogy nem foglalkoznak egy, az egész ágazat jövőjét befolyásoló törvénnyel, és még módosításokat sem nyújtanak be hozzá. Mi úgy gondoltuk, hogy bár még mindig azt mondjuk, hogy jobb lenne, ha visszavonn ák ezt a törvényt, de erre sajnos nem látunk sok esélyt, ezért megpróbáljuk módosításokkal elfogadhatóvá tenni - ha nem is jóvá, mert azzá sajnos már nem lehet - a betegek és az egészségügyi dolgozók számára, nem a magunk számára, az ő számukra ezt a törvé nyt.
