Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2616 Mi az, amit leginkább aggályosnak tartok személy szerint is? Többen idézték itt a törvény 4. §ának (3) bekezdését. Ez egy szép mondat, amely a nyolcosztályos általános iskolát deklarálja. Egy mondat; á llamtitkár úr úgy fogalmazott, hogy egyszerűen bővített mondat. Nem: ez egy egyszerű bővített mondat - ha már a nyelvoktatás és az értő olvasás fontosságáról annyit beszélünk , de semmi több. Sajnos a törvény összes többi eleme más irányba mutat. Az a kér dés, amit itt az előbb boncolgattunk, hogy vane ebben a törvényben iskolaszerkezeti reform, totális iskolaszerkezeti reform vagy sem. Kétségtelen, a törvény ezt nem mondja ki egyértelműen és világosan. Belső tantervi tagolással, pedagógusok alkalmazási fe ltételeivel, finanszírozással és egyéb indirekt szabályozási módokkal, például mérési, értékelési pontok megváltoztatásával metszi ki ezt a 6 plusz 6os modellt, a 12. évfolyamot, és minden kommunikáció, miniszterek, államtitkárok, bizottsági elnökök arról igyekeznek minket meggyőzni, hogy a hatosztályos egységes alapozó szakasz és a hatosztályos, a 1218. évig tartó második szakasz a jó, a kívánatos. Abban önöknek kétségtelenül igazuk van, ha azt mondanák, hogy a pedagógiai tagolás és a pedagógiai szakasz nem jelent feltétlenül intézményi tagolást is, hiszen el lehet azt képzelni, hogy egy nyolcosztályos általános iskola szervezi az első hat évet, és szervezi a második hat év első két évét, és ez kétségtelenül tud is működni így. De engedjék meg nekünk azt a részben nemzetközi tapasztalaton nyugvó megállapítást, hogy öttíz év távlatában a szinkron helyreáll, a pedagógiai szakaszolás és az intézményi szakaszolás egymáshoz közelít, és nem láttunk arra példát európai oktatási rendszerekben, hogy ez tíz évnél h osszabb ideig aszinkronban legyen. Az a változás, amiről itt beszélünk, nem jövőre, nem két év múlva következik be, hanem öttíz év alatt formálja át az oktatási rendszert szerkezeti, intézményi tagolás szempontjából. Kérem, fogadják el nekünk, hogy ez a k ockázat benne van ebben. Nézzük magát azt, hogy mennyiben indokolt egy ilyen! Furcsa módon furcsállta az elnök úr, a bizottság elnöke, Szabados Tamás, hogy senki sem kritizálta a készségfejlesztést, a képességfejlesztési gondolatot. Miért is tettük volna? Hiszen az elmúlt 1012 évben ennek az erősítése volt a politikánk. Az elmúlt négy évben, miniszterségem ideje alatt nekem ez volt a meghatározó politikai célom és feladatom. Nem kell föltalálni a meleg vizet, az elmúlt években valamennyien ez irányban módo sítottuk a közoktatási törvényt, hogy ezek az elemei erősödjenek. Mi a gond a magyar közoktatásban, amiben egyetért most kormánypárt és ellenzék egyaránt, szakértők is egyetértenek? A laikusok számára talán leginkább úgy lehet leírni ezt a gondot, hogy az, amit mi a középiskolában tanultunk, gyerekeink a felső tagozatban tanulják; az, amit mi a főiskolán, egyetemen tanultunk, a gyerekeink a középiskolában, gimnáziumban kell hogy megtanulják. Az elmúlt 1520 évben számtalan ismeretelem, műveltségi elem jött lejjebb olyan életkorra, ahol azt nem lehet sikerrel megtanítani - ez okozza a kudarcok egy részét is. Az alsó tagozatnál ez a gond még nem mutatkozik ki ilyen erősen. A PEELSmérés azt mutatja, hogy ott nagyjából rend van, nyugalom van. Azt a szándékot, h ogy az alsó tagozatot, az alapozó szakaszt kell megerősíteni, elfogadom - csak az éppen erős. Ezek a mérések, kutatások azt mutatják, hogy az ott rendben van - a baj inkább följebb mutatkozik. Milyen megoldást javasoltunk mi az elmúlt négy évben ennek a go ndnak a kezelésére? A kerettanterveket. Azt mondtuk: nem kell kerülőutat keresni ott, ahol nincs. Nincs más megoldás, mint mindegyik műveltségterületet, mindegyik tantárgyat, egyenként minden egyes elemét tekintve átnézni, valóban ott kelle tanítani, ahol tanítják, és följebb nyomni oda, ahova való. Két évet szántunk erre a munkára. Izzadságos, fáradságos, konfliktusos munka volt. Nem lehet megspórolni ezt véleményem szerint. Nem lett tökéletes, vannak olyan tantárgyak, például a kémia, ahol nem sikerült t ökéletesen, de a rendszer egészében ezt a munkát elindítottuk. Milyen megoldást javasol erre a mostani tárca? - és hét évvel ezelőtt is ez volt. Egy látszatra szellemes megoldás, afféle Kolumbusz tojása: ha meg kell erősíteni a négy osztályt, erősítsük úgy meg, hogy megnyújtjuk. Szerezzünk hozzá két évet, és akkor majd mindenki megtanul kellően írni,
