Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 29 (68. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOZMA JÓZSEF, az oktatási és tudományos bizottság előadója:
2565 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági álláspontok, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 55 perces időkeretben. Megadom a szót Schvarcz Tibornak, az egészségügyi bizottság előadójának. (Jelzésre:) Megállapítom, hogy Schvarcz Tibor képviselő úr nincs az ülésteremben. Szeretném megkérdezni, hogy kívánjae valaki az egészségügyi bizottság többségi álláspontját ismertetni. (Senk i sem jelentkezik.) Köszönöm szépen. Megadom a szót Kozma Józsefnek, az oktatási bizottság előadójának. Képviselő urat illeti a szó. DR. KOZMA JÓZSEF , az oktatási és tudományos bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudomá nyos bizottság áttekintette az előterjesztett törvénymódosítást, és a következő többségi megállapításokat tette. A felsőoktatásban kibontakozott folyamatok részben a társadalomban, a gazdaságban s nem utolsósorban jelentős részben magában a felsőoktatási r endszerben figyelhetők meg. Ezek a folyamatok régóta zajlanak, vannak azonban új keletű fejlemények és ellentmondások is. A kérdés ezek után az, hogy minden rendben vane a magyar felsőoktatásban, amelyre természetesen az a válasz, hogy nem. Mit éreznek ez ekből a folyamatokból és ellentmondásokból az érintettek, és egy törvénymódosítással erre milyen válaszok adhatóak? A visszaigazolások a történtekre, a változásokra többrétűek. Egyrészt vannak mindenki számára látható, mindenkit érintő nagy változások, ily en a felsőoktatás tömegessé válása. Másrészt a felsőoktatás rendszerén belül levők személyesen érzik az integrációval, az akkreditációval kapcsolatos előrelépéseket, néha ellentmondásokat és feszültségeket. Természetesen vannak olyan korkövetelmények, amel yek a külső és belső feltételeket egyaránt módosítják, ilyen a nyelv, a számítástechnikai, informatikai ismeretek iránt megjelenő igény, amely bemeneti, illetve kimeneti oldalon egyaránt hat követelményként a felsőoktatásra. Arra a kérdésre tehát, hogy meg érette a helyzet egy törvénymódosításra, az a válaszunk, hogy nagyon is. Lehatárolhatóake ezen problémakörökből azok a kérdések, ügyek, amelyek megoldására a mostani törvényjavaslat, módosítás megoldást kínál? Erre az a válaszunk, hogy igen, ilyen ügyek lehatárolhatóak, természetesen a választ az ügyek jellegére és pontos körére elsősorban azok tudják megadni, akik legilletékesebbek a válasz megfogalmazására. Nyilván elsősorban azok, akik részt vesznek magában a felsőoktatásban: diákok, hallgatók, oktatók ; akik a felsőoktatással kapcsolatos terhekkel, feladatokkal, nehézségekkel néha találkoznak: szülők, családok; és akik felhasználják a felsőoktatás által nyújtott, társadalmilag is fontosnak tartott tudást: ilyenek a nemzet intézményei, egyáltalán a magya r közoktatás, mindenhol, ahol a tudást használják és nem utolsósorban a gazdálkodó szervezetek. Mindegyik szereplő természetesen találkozik átfogó kérdésekkel és nagyon is napi konkrét problémákkal. A tömegoktatás hatásaként a hallgatói jogok és ezen jogok orvoslásának kérdése feszítő gond lett. A hallgatók munkafeltételeit a tömegesség következtében és az ezt nem követő kubatúranövekedések miatt is javítani kell, beleértve ebbe az esélyegyenlőséget is szolgáló kollégiumi férőhelynövekedést, növelést is. Az esélyegyenlőség témakörében a fogyatékkal élők számára a felsőoktatás keretében is biztosítani kell a normális tanulási, tanulmányi feltételeket. A munkaerőpiaci változások is jelentősen hatnak követelményként a felsőoktatásra. Az államilag finanszíroz ott képzések körét már csak emiatt is át kell tekinteni, és vizsgálni kell, hogy milyen további körökre és milyen további célzott csoportokra kell kiterjeszteni az állami finanszírozást is. A nyelvvizsgakövetelménynek egy nagyon reális változtatása van a benyújtott javaslatok között. A realitás ugyanis az, hogy törvénnyel kikényszeríteni nem minden megoldást lehetséges, 40 éves életkor fölött már irreális arra késztetni meglett embereket, hogy bár a tanulmányokat elvégezni, a tudást megszerezni természetes en képesek, de a nyelvvizsga követelményének már nem biztos, hogy meg tudnak felelni.
