Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 4 (46. szám) - Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló, az Országgyűlés 2002. december 17-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
26 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az újkori parlamentben eléggé szokatlan, így nincs is sok példa arra, hogy a köztársasági elnök ezzel a jogával élve visszaadjon bizonyos törvényeket a parlament részére. Éppen ezért elmond tuk a tegnapi bizottsági ülésen is, hogy egy kicsit nagyobb mértékletességet vártunk volna el a kormánypártoktól, illetve a kormánytól ebben a kérdésben, hiszen azt gondoljuk, hogy ha a köztársasági elnök úr él ezzel a lehetőséggel, akkor bizony nagyon fon tos és nagyon súlyos indokai vannak, hogy egy törvényt visszautaljon a parlament részére. Éppen ezért nem értettük azt sem, hogy a kormánypártok a december 23ai köztársasági elnöki levél után szinte azonnal úgy nyilatkoztak, hogy minden változtatás nélkül újból be fogják nyújtani a parlamentnek ezt a törvényt. Nem értettük már akkor sem, hiszen a törvény hatályba léptetésének kérdését nem tudja megoldani. De hogy bizonyos szakmai kérdéseket is elmondjunk, vissza kell utasítanom Kósáné Kovács Magdának azon kijelentéseit, miszerint tudatlanságot vélnek felfedezni az ellenzék padsoraiban. Csáky képviselő úr is elmondta a bizottsági ülésen, hogy az egyházakat és az egyházi fenntartókat nem kezelték megfelelően a törvény előkészítése során, és nem volt meg a meg felelő párbeszéd ezeknek a kérdéseknek a pontos tisztázására. Ugyanakkor el kell mondani, hogy mindig fölvetődik a kérdés, több médium is foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy vajon miért mondja az ellenzék azt, hogy az egyházakat valami hátrány érheti ebben a kérdésben. Nos, szeretném önöknek idézni a 2001. évi törvénymódosítást, a LXXIX. törvény módosításának a 126. § (3) bekezdését, amit önök most ezzel a törvénymódosítással érintenek: "Azok az egyházi fenntartók, amelyek a kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás alapján jogosult." Ez az az idézett szakasz, amit önök megváltoztatnak, és ebben a kérdésben - gondolom, nem nekem kell megmagyarázni Mádl Ferenc köztársasági elnök úr észrevételeit - ezek voltak azok az ag gályok, amelyek arra vezették, hogy visszautalja a parlamentnek. A bizottsági ülésen elhangzott Béki képviselő asszony szájából az is, hogy a köztársasági elnöknek nemcsak joga van, hanem felelőssége is, például felelőssége végiggondolni, hogy milyen bonyo dalmakat keletkeztet egy törvény ilyetén formában való visszaküldése. Erre elmondtuk a bizottsági ülésen, hogy a sokat szidott és emlegetett salátamódszer vezetett idáig, hogy két olyan törvénymódosító szakasz kerülhetett bele ebbe a több mint nyolcvan sza kaszt érintő módosításba, amely bizony nem állta ki az alkotmányosság próbáját, hiszen ezek az alapjogok az alkotmányban rögzítettek, rögzítettek az egyházak szabad intézményalapítási és működési köréről rendelkező törvényben, valamint az egyházi intézmény ek finanszírozásáról szóló törvényben és az említett, Szentszékkel kapcsolatos, a Vatikán és a Magyar Köztársaság között fennálló megállapodásban. Mindezek után kicsit furcsa volt, és a bizottság nem tudott megfelelő döntést hozni, hiszen a kormánypárti tö bbség leszavazta azt a javaslatunkat, hogy ennek a két szakasznak a kivételét ajánljuk megfontolásra az ügyben érintett alkotmányügyi bizottságnak. Ezután nem a levélről esett szó, ahogy ezt Kósáné Kovács Magda képviselő asszony is mondta, hanem szakmai ké rdésekről, és nem arról, hogy igazából miről szól a köztársasági elnök úr átirata. (11.40) Éppen ezért a mi képviselőcsoportunk nem is értett egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a bizottság határozati javaslatával. Köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót az emberi jogi bizottság előadójának, Nyakó István képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.
