Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 15 (66. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2383 dolgát, nem az engedélyben kiadottak szerint, akkor el lehet tőle venni ezt a jogot, és azt azonnal átadni egy másik, úgynevezett vállalkozó engedélyesnek. Előfordulhat azonban az a helyzet, hogy nem találunk adott pillanatban megfelelő vállalkozó engedélyest, és ha ez így van, akkor mégiscsak, szigorítva a felügyeletet, az eredeti engedélyesnek kell ott hagyni a l ehetőséget, mert különben leáll a gázellátás. Ez az oka a feltételes módnak, mert a határozott kijelentő móddal azt érhetnénk el, hogy adott, rossz esetben egyáltalán mi magunk szüntetnénk meg a gázellátást. Balla képviselőtársam 115. módosító indítványáva l, azt gondolom, itt egy pillanatra a kommunizmus angyala repült át az ülésterem felett, és abban az időpontban ért el minket, amikor épp az EUba készülünk, amikor 13 éve egy piacgazdaságot kívánunk megvalósítani. Azt előírni, hogy ez nem lehet magasabb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett hivatalos infláció mértékénél, nem jelent mást, mint hogy sutba dobjuk a piaci elveket, és azt állítjuk, hogy egy olyan termék, a földgáz, amit egyre inkább importálni kényszerülünk, azaz aminek az ára egyre i nkább tőlünk függetlenül alakul ki, ezt mi erőszakos módon egy bizonyos mérőszámhoz tudjuk kötni. Ha ez tényleg lehetséges lenne, akkor úgy gondolom, lehetséges lenne ugyanolyan módon magyar törvényekben szabályozni azt, hogy mennyi legyen a kőolaj világpi aci ára, mennyi legyen a földgáz világpiaci ára, mennyi legyen a dollár/forint árfolyama, és még sok más olyan dolgot, ami tőlünk, a mi befolyásolási lehetőségünktől függetlenül, a mi akaratunktól függetlenül, tehát rajtunk kívül képződik a világban. A 138 . képviselői indítvány volt szintén, ami itt nagy vitát váltott ki, pontosabban a 138., egybekötve a 112. ponttal, ez a PBgáz dolga. Azt hiszem, a kormány hihetetlen nagyot mozdult előre az eddigi előrejelzései alapján, ami még lehet, hogy nem elégíti ki Farkas képviselőtársat, és én ezt elfogadom. Azt gondolom, hogy Farkas képviselő úr évek óta keményen küzd a PBgáz ügyében, tehát kicsit másként érzem az ő hozzászólását, mint a más képviselőtársaim részéről most hirtelen előjött szimpátiamegmozdulást. Hi szen tudjuk jól mindannyian, akik itt fölszólaltak ebben az ügyben, tagjai voltak velem együtt az előző időszakban a gazdasági bizottság PBügyeket tárgyaló és elintézni próbáló albizottságának, és tudjuk jól, hogy teljesen eredménytelenek voltak ezek a kí sérleteink. Tehát kicsit későn jött meg a megvilágosodás, úgy érzem, többek részéről, de ezt most nem kívánom senkinek a szemére hányni. Látom, hogy most hirtelen mindenki egyet tud ebben érteni. (15.10) A kormány igyekszik a lehetőségei szerint partner le nni ebben a kérdésben, és meglátjuk, hogy az eddig megígérthez képest tudunke még előrébb lépni. Ez egyébként nyilvánvalóan nemcsak a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumtól függ. A 114es a legfantasztikusabb javaslat, ahol minden energiahordozót egyetl en közös áron vagy egymáshoz nagyon közeli áron kínálnánk a fogyasztóknak, hozzátéve, hogy nyilván nem az alacsonyabbat akarjuk felzárkóztatni a magasabb árszinthez, hanem fordítva. Képviselőtársaim! Én nem hiszem, hogy ezt bárki komolyan gondolja. Ha megp róbálnának kilépni ellenzéki képviselői mivoltukból, nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolják, hogy ilyen javaslattal előállnának, mint ahogy nem álltak elő idáig sem, és nem hiszem, hogy erre megfelelő érv, hogy azért, mert önök eddig nem nyújtották be a gáztörvényt. Ez a gáztörvényen messze túllépő gazdasági jelentőségű indítvány, ilyen a világon sehol nincs, azt hiszem, még a nem piacgazdaságú országokban is meghökkennének és felkapnák a fejüket egy ilyen indítvány láttán. Én nem kívánok a részletekbe menni, ez teljesen abszurd javaslat, amelynek támogatása nyilvánvalóan nemcsak ennek a kormánynak, de bármilyen más magyar és nem magyar kormánynak elfogadhatatlan lenne; az anyagi kihatása – gondolom, ezt a benyújtók vagy az aláírók is sejtik – nem a mi g azdaságunk lehetőségeihez illeszkedne. Azok az országok pedig, amelyek gazdaságilag – ha nagyon játékos kedvük van – , esetleg eljátszanának egy ilyen gondolattal és megengedhetnék maguknak, a dolog közgazdasági abszurditása folytán akkor is nyilvánvaló, ho gy nem tudnának ezzel komolyan
