Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2000., 2001. és 2002. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolói, valamint a beszámolók elfogad... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2095 érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatair ól szóló beszámolója számomra rendkívül gondolatébresztő és elgondolkodtatásra késztető volt. Az, hogy a hivatal 2002ben eredményes munkát végzett, nem kétséges. Emlékeztetek rá, hogy a gazdasági bizottság a március 26ai ülésen azt megvitatta, és elfogad ásra javasolta az Országgyűlésnek. A magam részéről mindenesetre szeretnék néhány észrevételt tenni, hol szorosabban, hol lazábban kapcsolódva a beszámolóban foglaltakhoz, a következő kérdéskörök érintésével: fogyasztómegtévesztéses ügyek, nagyméretű kiske reskedelmi láncok, a közbeszerzés Versenyhivatalt érintő kérdései. (18.10) Mindenekelőtt kiemelném a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyek feltárásának fontosságát, és azt, hogy a Versenyhivatal ezt nem csupán 2002ben, de az azt megelőző években i s súlyának megfelelően kezelte. Túlságosan sok szám emlegetésével nem kívánom önöket untatni, legyen szabad mégis megemlítenem néhányat. 2000ben a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával kapcsolatban 86, 2001ben 59, míg 2002ben 52 volt az ü gyek száma. A Versenyhivatal beavatkozására 2000ben 47, 2001ben 31, végül 2002ben 36 alkalommal volt szükség. Az ezen beavatkozásokhoz kötődő kiszabott bírságok összege 2000ben 46 millió, 2001ben 49 millió, míg 2002ben 35 millió forint volt. E számad atok önmagukban persze nem mondanak túlságosan sokat, kizárólag egymáshoz viszonyítva vonhatunk le belőlük következtetéseket. Az ügyek száma is, a kiszabott bírságok összege is csökkenő tendenciát mutat. De miről is van szó? A fogyasztók megtévesztéséről b eszélünk, ha valaki egy bizonyos termék vagy szolgáltatás ára, lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, azt megtévesztésre alkalmas módon jellemzi, vagy lényeges tulajdonságairól bármilyen más , megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Megtévesztés az is, ha elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, illetve hogy annak felhasználásához a szokásostól lényeg esen eltérő feltételek szükségesek. A versenytörvény ugyancsak tiltja az áru értékesítésével, forgalmazásával kapcsolatos, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről való, megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását, valamint a különösen előnyös vásár lás hamis látszatának keltését. A fogyasztók választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek kell tekinteni azon magatartásokat, amelyek jelentősen megnehezítik a termék vagy szolgáltatás valós megítélését, értékének meghatározását, más á ruval, ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. Ilyen indokolatlanul korlátozó üzleti módszernek minősül minden agresszív eladási fogás, a szélsőséges árengedmény, különleges kedvezmény vagy ajándék ígérete. Fontos hangsúlyozni, hogy a versenytörvé ny e szakaszai a fogyasztói közösséget ért közvetlen és közvetett jóléti veszteségek elkerülése érdekében a verseny tisztaságának, illetve torzítatlanságának fenntartását és az ehhez fűződő közérdek védelmét, nem pedig az egyéni sérelmek orvoslását tartják szem előtt. Céljuk a fogyasztói döntések szabadságának elősegítése, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme. A hivatal a versenyfelügyeleti eljárások során vizsgálja, hogy a fogyasztó hozzájuthatotte azokhoz az információkhoz, amelyek felelősségteljes döntésének meghozatalához szükségesek, azaz őrködik a megfelelő tájékoztatáshoz való jog érvényesülése felett. Mindez nemcsak a fogyasztói érdekek védelmét, hanem egyben a piac megfelelőbb működését is szolgálja. A korábbi években sok eljárás érintette a p énzügyi szolgáltatások piacait, a tavalyi évben pedig a nagyméretű kiskereskedelmi láncokat, valamint a gyógyászati termékek piacát érintette több eljárás. Az e szektort érintő, jellemzően fogyasztói panaszok közül sok már a bejelentési fázisban elhal, és a lefolytatott versenyfelügyeleti eljárások többségében nem került sor elmarasztalásra. Ennek hátterében - bár legtöbb esetben a fogyasztói panasznak valós alapja volt - az állt, hogy a fogyasztói sérelem mögött nem volt kimutatható a szolgáltató versenytö rvényi szabályokba ütköző magatartása,
