Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2027 kormánypárti képviselők több mint 70 módosító javaslat ot nyújtottak be. Ez mutatja azt, hogy amit akkor tettünk, amit akkor is tettünk, komolyan gondoltuk. Abban tehát a két oldal között nincs semmiféle vita, hogy valamilyen módon szabályozni kell a kérdéskört, valami olyan módon, ami egyértelműen garantálja a szolgáltatások biztonságát, garantálja a színvonalat, és lehetőség szerint legalább olyan szinten, mint amilyen szinten most, garantálja az egyenlő hozzáférés lehetőségét. Pont ezért kerültek bele annak idején a törvényjavaslatba azok a paragrafusok, ame lyek miatt most lényegében közöttünk viták vannak. Mert ha egyszer azt mondjuk, hogy abban egyetértünk, magára a szabályozásra szükség van, azon lehet vita, hogy azok a garanciális elemek, amelyek a szolgáltatás nyújtását illetően a korábbi, illetve ebben a törvényben szerepelnek, megfelelőeke vagy sem. Én úgy gondolom, három ponton van közöttünk vita. Az egyik lényegtelen, lényegében egy héten belül kiderül a kérdés, hisz miniszter asszony expozéjában ígéretet tett arra, hogy mire ennek a törvénynek az ál talános vitája lezáródik, addigra a jogállási törvény benyújtásra kerül. Az valóban nézőpont kérdése, hogy egy törvényben kelle a két kérdést szabályozni, vagy két különálló törvényben, de lényegében hét végéig megtudjuk, hisz jövő hét hétfőn ennek a törv énynek az általános vitája lezajlik. Azonban itt engedjenek meg egy korrekciót. Pont kormánypárti oldalról hangzottak el ezzel kapcsolatban megnyilatkozások, hogy a korábbi törvény, a CVII. törvény az egészségügyi dolgozókkal nem foglalkozott. Emlékeztetem önöket, hogy a 17. §a pont az egészségügyi vállalkozáson keresztül lehetővé tette a szakdolgozók számára, hogy ne csak közalkalmazotti formában, hanem vállalkozói formában részt vegyenek az egészségügy üzemeltetésében. Lényegében tehát ez a vita nagyon k önnyen feloldható közöttünk, habár ehhez szorosan kapcsolódik az, miszerint lehetőséget teremtünke arra, hogy prioritást kapnak az ágazatban dolgozók - az én szememben ők tekinthetők igazán szakmai befektetőknek , tehát olyan egészségügyi dolgozói csopor tok, amelyek úgy gondolják, hogy az ő felkészültségük, az ő elképzelésük megfelelő arra, hogy egy ilyen nagyobb intézményt üzemeltetésre vagy netalántán tulajdonba átvegyenek, ennek a lehetősége megteremtődike vagy sem. Elhangzott, hogy a tényleges magáno sítás az úgynevezett tőkeemeléses formában lehetséges. Nem kaptunk egyértelmű választ a bizottsági ülésen sem, hogy akkor, amikor milliárdos nagyságrendről van szó - ha egy nagyobb intézményt veszünk figyelembe, de még kisebb intézmények esetében is 100 mi lliókról van szó , melyek azok az értékelési szempontok, amelyek egy adott intézményt validan, értékén tudnak mérni, és függetlenül attól, hogy tisztában vagyunk mindannyian, hogy az önkormányzati törvény értelmében minden önkormányzatnak az ezzel kapcsol atos vagyonkataszterét el kell készíteni - és minden bizonnyal el is készítette , úgy gondolom, hogy egy ilyen átalakulás során abszolút nem mindegy, hogy könyv szerinti értéken, beszerzési értéken vagy működési értéken tesszük meg ezt az átalakítást, ill etve történik meg a privatizáció. Úgy gondoljuk, hogy erre vonatkozólag - ezt csak zárójelbe teszem - azért valamilyen fokú utalást a törvényben tenni kellene. De abban egyetértünk, ezt a miniszter asszony sem vitatta, hogy egy korábban, múlt év november 4én egy napilapban tett nyilatkozatában azt mondta, hogy az egészségügyben dolgozóknak soha nem lesz annyi pénzük, hogy rendbe tegyék a rendszert, azaz ezt átfordítva, hogy a magánosításban részt vegyenek. Mi nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy a kormány el eve föladja ezt a lehetőséget, hisz úgy gondoljuk, hogy azért megfelelő kontrollok mellett csak jól tudnának az egészségügyi dolgozók gazdálkodni ezzel a vagyonnal, és inkább arra ösztönöznénk a kormányzatot, hogy talán egy megfelelő hitelkonstrukciót kell ene ennek a törvénynek a hátterébe elhelyezni, hogy azok a dolgozók, akik indíttatva érzik magukat arra, hogy a folyamatban részt vegyenek, valóban részt tudjanak venni. Nagyon sajnáljuk ezt a tőkeemeléses megoldást, főleg, ha mellérakjuk, hogy a működteté shez az egyévi bevétel egytizenketted részét biztosítékként akár bankgarancia, akár
