Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2026 Összességében a szabad demokraták a törvényjavaslattal egyetértenek, mert megfelel a kormányprogramban meghirdetett elveknek. A kormány felelőssége az európai uniós színvonal megközelítése, az egészségtudatosság növeléséhez, a prevenció erősítéséhez, illetve a megbetegedett emberek megfelelő szintű ellátásához szükséges feltételek megteremtése. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szé pen. Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, az MDFképviselőcsoport szónokának. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Megvallom őszintén, reggel, a kezdés e lőtt még reménykedtem abban, hogy van esély egy ésszerű vita lefolytatására, és a kormányzatot valóban érdekli az, hogy milyen aggodalmak fogalmazódnak meg az ellenzékben a törvényjavaslattal kapcsolatban. De ezen illúziómat a miniszter asszony expozéja, k ülönösen annak második része igen nagy mértékben lerontotta. Pedig higgye el, miniszter asszony, hogy akkor, amikor bizonyos pontokon kritizáljuk a törvényt, valóban az egészségügyi ellátásért, valóban a betegellátásért aggódunk, és nem öncélú nyilatkozato król van szó, arról már nem beszélve, hogy azért a parlamentáris demokráciának is vannak bizonyos szabályai. Ugyanis abban mind a két oldal egyetért, hogy az egészségügyet illetően - de azt hiszem, miután a nemzet összes tagját érinti a kérdéskör, különöse bb fellengzés nélkül mondható, az egész nemzetet érintően - egy olyan kérdésről beszélünk, ami hosszú távra határozza, határozhatja meg magának az ágazatnak a sorsát, és természetesen az ágazat működésén keresztül az emberek életminőségét. Pont ezért nem s zerencsés, megítélésem szerint, csak önmagában a törvényjavaslattal foglalkozni, hanem egy bizonyos környezetbe kell elhelyezni, és alapvetően abba a környezetbe, amely a magyar egészségügyet - immáron nyugodtan lehet mondani - több mint száz éve jellemzi. Ez az a környezet, ez a bismarcki szolidaritási elv, amely a nemzedékek egymás iránti felelősségvállalását, illetve nemzedékeken belül a tehetősebbeknek a kevésbé tehetősebbek irányába nyújtott felelősségvállalását tartalmazza, és akkor, amikor a törvényj avaslatról beszélünk, óhatatlanul ebből a szempontból is - sőt az én megítélésem szerint alapvetően ebből a szempontból - kell a javaslatot vizsgálni. Néhány hónap múlva, reményeink szerint, az Európai Unió teljes jogú tagjai leszünk, és nyilvánvaló, termé szetes törekvés, hogy ezen a területen is minél hamarabb föl tudjunk zárkózni, habár ha minden bajunk és minden keservünk ellenére visszatekintünk az elmúlt bő évtizedre, és végigtekintjük az elmúlt időszaknak a történéseit, akkor megállapíthatjuk, hogy ko moly változások történtek az egészségügyben, sőt azt is el lehet mondani, bár néha az egészségügyi dolgozók nem így érzik, néha a betegek nem így érzik, azért fejlődés is történt. (11.40) Pont ez a változás és pont ez a fejlődés kényszerítette a törvényalk otót még 2000 táján, 2001ben, hogy az egészségügy magánosításának kérdéskörét mindenféleképpen valamilyen törvényi úton szabályozni kell. Itt elhangzott, hogy a jelenleg hatályos állapotok szerint lényeges szabályozási koncepció nincs, tehát azon elv alap ján, hogy amit a törvény nem tilt, mindent szabad, lényegében teljesen szabad választási lehetőségei vannak az egészségügyi szolgáltatóknak. Azonban pont amiatt, ezen működés közben, illetve az élet egyéb területén a gazdasági átalakulás árnyoldalait felis merve és abból következtetéseket levonva gondoltuk úgy annak idején, gondolta a kormányzati többség annak idején, hogy egy olyan típusú szabályozást alkot meg, mint ami aztán a végén megvalósult a 2001. évi CVII. törvényben. Pont azt, hogy komolyan gondolt uk, amit gondoltunk, bizonyítja az, hogy habár akkori ellenzéki, most kormánypárti képviselőtársaink azt nem tartották érdemesnek arra, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be, valóban szokatlan módon
