Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2023 Európában, azt is be kell látnunk, hogy az egészségügyre fordítható állami forrásaink, ha nem is szűkösek, de végesek országunkban is. Be kell látnunk, ha nemcsak ígérni, de megvalósíta ni is kívánjuk a lakosság egész országra kiterjedő, színvonalas orvosegészségügyi ellátását, akkor azt csak pótlólagos források bevonásával érhetjük el. Nem szabad félnünk a vállalkozói tőke bevonásától azon okból sem, mert évtizedes tapasztalat áll már r endelkezésünkre arról is, hogyan kell és érdemes meggondoltan privatizálni, de arról is, hogyan nem szabad az állami vagyont kezelni. Kettős érdek kell hogy vezessen minket, amikor megfontolásra javasoljuk, és törvényi szabályozással előmozdítani kívánjuk a vállalkozói tőke bevonását az egészségügyi ellátórendszer korszerűsítési folyamatába. Első szempont az állami források ésszerű mértékű és formájú kiegészítése annak érdekében, hogy évtizedes lemaradásunkat az infrastruktúra fejlesztésében behozhassuk. Má sodik szempontunk abból a tapasztalatból vezethető le, hogy a vállalkozói tőke bevonása általában a forrásfelhasználás és a forrásallokáció hatékonyságát növeli. Az előző kormányzati ciklusokban jelentős lépések születtek az évtizedes hátrányok ledolgozása , egy korszerű és átlátható egészségügyi rendszer működtetése érdekében. A társadalombiztosítási rendszer biztosítási elvű alapokra helyezése, a járulékfizetési hajlandóság lassú, de érezhető növekedése megteremtette a kötelező egészségbiztosítási ellátáso k tervezhetőségének alapjait. A finanszírozás változtatása okán is az alapellátás társadalmi presztízse megemelkedett. Mára az alapellátás orvosának lenni életpályaválasztást jelent, míg a rendszerváltás előtt kényszerpálya volt csupán. A járó- és fekvőbe tegellátásban csaknem tíz éve, 1993 októbere óta teljesítményarányos díjazási rendszer segíti az ellátókat. Ráadásul, ez a rendszer a tapasztalatok alapján évről évre korrekciókon ment és megy keresztül annak érdekében, hogy a befejezett ellátásra való tö rekvés ösztönzésével a betegellátás színvonala is növekedhessék. Jó érzéssel vette az orvos szakma tudomásul, hogy az előző két kormányzati ciklusban ezen erőfeszítések érdekében előkészített és megkezdett irányított betegellátási modellkísérletet a tárca jelenlegi vezetése nem állította le, sőt továbbfejleszti. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy az előttünk fekvő intézményi törvényjavaslat okán néhány szót ejtsek az irányított betegellátási modellkísérlet sikerének egyik lehetséges hatásáról, ne vezetesen, az egészségügyi ellátórendszer aránytalanságainak kiküszöböléséről. Valójában az irányított betegellátás régiós alapokon 11,5 milliós lakosságszámmal működhetne a leghatékonyabban. Nincs másról szó távlatilag, mint arról, hogy megfelelő irányít ás mellett egyegy régió egészségügyi ellátóinak kezébe kerülhessen a beteg ésszerű ellátásának problematikája mellett az egészségügyi kiadásokkal való gazdálkodás gondja és felelőssége is. A kísérlet elve az, hogy az OEP által kiszámított, egy biztosított ra jutó fejkvóta kezelését egy önkéntesen szerveződő egészségügyi rendszerre bízzák. A rendszerben jelentkező háziorvosok, rendelőintézetek és kórházak e keretet tudatosan, kontrolláltan használják fel, pontosan követve a betegutakat, közösen megállapított szakmai szabályokat alkalmazva, és folyamatosan mérve az egészségügyi és a gazdasági eredményt. A modell kiegészítő finanszírozást nyújt a hatékony megelőzésért, amely hosszú távon közvetetten is gazdasági haszonná válik. Az eddigi tapasztalatok azt mutat ják, hogy mind a betegellátás minőségében, mind a költségstruktúrájában jelentős javulások érhetők el. Röviden, a mostaninál könnyebben átlátható és követhetőbb rendszer hozható létre akkor, ha az ellátásban részt vevők a ráfordítási szempontokat is figyel embe vehetik. Úgy látjuk, hogy az irányított betegellátási modellkísérlet eddigi eredménye ismeretében, a szakmai befektetők részére már tervezhetősége okán is bátrabban ajánlható az egészségügyi ellátásba való vállalkozói tőke bevonása. A fentiekhez kapcs olódva elkerülhetetlen, hogy az egészségügyi intézményeket szabályozó törvényjavaslat vitájában orvosként ne jelezzem a tisztelt Háznak azt a problémát, amellyel szembe kellene néznünk, illetve a jelen törvényjavaslatba beépítve szintén a gazdaságosabb egé szségügyi ellátás irányába mozdulhatnánk. Magyarországon az egészségügyi ellátás finanszírozásának hibájára
