Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2019 szünteti be a tevékenységét 23 év múlva - ezt a törvény sem teszi lehetővé, hiszen hosszú távra kell szerződést kötni , és természetesen szeretné megtérülve látni a befektetését. Ez ma is így van, csak a mazsolázók külön szerződések alapján működnek, mostantól pedig az intézmény egészét is figyelembe kell venniük, vele szerződnek, nem külön, valamint ők is benne lesznek valamilyen tulajdonosi hányadban az intézményb en. Hogyan garantálható az egészségügyi célvagyon egészségügyi célú hasznosítása? Azt hiszem, ezt a korábbi törvény is garantálta; a mostaniban több a garancia. Voltake hatékonysági számítások, próbaszámítások, gazdaságossági számítások? Nincs példa eddig ilyen átalakulásra, ezért nem lehet próbaszámításokat végezni, csak becsléseket. Felmértee valaki, hogy az átalakulási terv, az adósságrendezés, a vagyonértékelés mennyi időt, pénzt és emberi tudást igényel? Én azt hiszem, a sikeres dombóvári kórház kht. e kérdések mindegyikére pozitív választ adott és ad. Az itt elmondottak alapján több szól a törvény mellett, mint ellene. Ezért kérem, támogassák a javaslataikkal, tegyék jobbá, ha valóban tenni akarnak az egészségügyért, és nem csak zavart akarnak kelten i és félrevezetni a lakosságot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Megadom a szót Bartha László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. BARTHA LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy ezzel a néhány mondattal kell kezdenem a beszédemet, de ugye, a legjobb védekezés a támadá s: a miniszter asszony az expozéjában szinte mellékletként kezelte magát a törvényt, és sokkal többet foglalkozott az ellenzék ellenzékeként az előző kormány kritikájával - világos válaszok helyett picit inkább vagdalkozott. S bár előttem is ismert hosszú életútja, éppen ezért tartom méltatlannak ezt az arroganciát, amikor itt inkább a betegellátás biztonságáról, az egészségügyi dolgozók helyzetéről kellene vitáznunk. Azt meg végképp nem tudom, hogy mosolyogjunke vagy esetleg megdöbbenjünk azon, hogy meg k ívánja szüntetni, korlátozni kívánja az ellenzék véleménynyilvánításának a lehetőségét - de beszéljünk a lényegről! (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mielőtt rátérnék a konkrét törvényjavaslat általános értékelésére, e ngedjék meg számomra, hogy kicsit visszatekintsek a múltba, és előzetesen néhány gondolatot szóljak arról, mi is történt e törvénytervezet környezetében az elmúlt másfél évben. A jelenlegi koalíció a választási zászlajára tűzte az egészségügy rendbehozatal át, miközben minden, az ágazat jobbítását, a betegellátás színvonalának emelését célzó kormányzati intézkedést támadtak; önök mondták: egyetlenegy javaslatot nem adtak be például az előző kórháztörvényhez. A kormányátalakítás után a szocialisták első intéz kedései között szerepelt az előző ciklus által elfogadott, az egészségügy minden társadalmi szereplője részéről támogatott, konszenzuson alapuló törvény felfüggesztése. (Dr. Kökény Mihály: Ez nagy csúsztatás!) Akkor ez érthetetlennek tűnt, hiszen a kampány ban hangoztatott ígéretek ennek a lépésnek szöges ellentétét vetítették a betegek, az egészségügyi dolgozók, az egész magyar társadalom elé. Ahogy azonban telt az idő, sajnos kezdett nyilvánvalóvá válni a tervük. Az egészségügyi dolgozók 50 százalékos bére melése, amit mi magunk, a Fidesz padsoraiban ülő képviselők is megszavaztunk, indokolt volt, de gyorsan jött a kijózanodás: az első hidegzuhany az volt, amikor a 2003. évi költségvetés tervezetét benyújtotta a Medgyessykormány. Mit is láthattunk ott? Ninc s fedezet a béremelésekre; 2003ra, várhatóan 56 százalékos infláció mellett, 0 százalék a béremelés mértéke; és 2,5 százalék az az emelés, amelyet kórházakra, rendelőintézetekre, műszerbeszerzésre és általában az állaguk megőrzésére fordíthatnak az intéz mények - ezen már
