Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2016 Amikor összehasonlítjuk az átalakítás egyik eszközrendszerét, ezt az intézményi törvényt, akkor előre kell bocsátanunk, hogy a 2001. évi CVII. törvény megjelenése nagyon időszerű, nagyon aktuális volt, és olyan területeket szabályozott, az átalakulás lehetőségeit, amelyeket valóban szabályozni kell. Abban a szabályozási körben, azt hiszem, nem tér el a két törvény egymástól. Sokban hasonló elvek és problémák is jelentkeztek, hiszen ha az akkori vitára visszagond olunk, észleltük, hogy a bizottsági vita során is, illetve a törvény részletes vitája során nem véletlenül született meg az a 70 módosító indítvány, amely hozzányúlt az akkori törvényjavaslathoz és a végleges törvény megszületését eredményezte. Ugyanakkor bizonyos dolgokról el kell gondolkodni. Az egészségügy magánosításának a folyamata már megindult. Jelen pillanatban az ellátórendszernek mintegy 1617 százaléka már vállalkozói szférában működik, és annak jelentős része profitorientált. Az is biztos, hogy meg kell húzni azt a határt, amíg a vállalkozási formák lineáris növekedése nem befolyásolja a közszféra dominanciáját. Mi felfüggesztettük a korábbi törvényt azért, mert a tárgyalása kapcsán, illetve az elfogadása után rengeteg kérdésü nk fogalmazódott meg. Számos ponton nem tartottuk jónak, és nem tartottuk olyannak ezt a törvényt, amely mindenre megoldást talált volna az egészségügyi rendszer átalakításában. Pedig az akkori kommunikáció, a píár ezt a törvényt egy korszakalkotó, az egés zségügy összes gondját megoldó törvénynek aposztrofálta. Akkor is tudtuk, és most is tudjuk, hogy ez a törvény nem lesz olyan, amely mindenre lehetőséget és mindenre megoldást ad. Viszont a felfüggesztés kapcsán számunkra megjelent három komoly dilemma: az egyik az idő szorítása; a másik az, hogy teszünke valamit, vagy nem teszünk semmit. A harmadik pedig - ezt mindenki tudja , hogy ebben a rendszerben, ha valami változást akarunk elérni, akkor pénz kell. Honnan szerezzük ezt a pénzt? A kérdésre két lehet séges választ lehet adni: költségvetési forrásokból, illetve nem költségvetési forrásokból. A kormányprogram és a pártprogram megfogalmazása kapcsán a korábbi kormányzat által kijelölt utat végül is járhatónak tartottuk, hiszen mondtuk, hogy az egészségügy átalakításában a gazdasági szervezeteknek teret kell adni, és mi is teret kívánunk adni. A kht. volt a közös pont a korábbi kormányzat és a mi kormányzatunk egészségügyi átalakítási politikájában. A szakmai befektetők beengedése a rendszerbe eltérő. Az eg észségügyben nagyobb költségvetési pénzek felhasználásának egyetlen akadálya van: a GDPnövekedés, az, hogy mennyire fejlődik a gazdaság, és mennyire tudjuk azt a több mint húszéves elmaradást bepótolni. Köztudott, hogy az elmúlt időszakban forráskivonás v olt az egészségügyben. A magyar egészségügyben a GDPből az egészségügyre fordított arány nem éri el az európai átlagot. Tehát ezt az elmaradást gyorsan, azonnal és nagymértékben csak költségvetési pénzekkel nem tudjuk pótolni. (10.50) A korábbi törvénnyel az volt a gondunk, hogy átlátható helyzetet szerettünk volna teremteni az egészségügyben a jelenleg már meglévő, helyenként elég kusza, nehezen átlátható privatizált viszonyok között. Ezért készült többek között az úgynevezett üvegzsebtörvény is, aminek a z elfogadását bevártuk ezzel a törvénnyel. Ennek megfelelően született ennek a törvénynek számos olyan garanciája és eleme, amely lehetőséget ad arra, hogy tisztább, átláthatóbb viszonyok legyenek az egészségügyben. A másik hatalmas feszítő igény az, hogy az orvosok azt mondják, ők kimaradtak a privatizációs folyamatból, és helyenként elementáris erővel, másutt kisebb mértékben jelenik meg az az igény, hogy valamilyen módon az orvosok, az egészségügyi dolgozók is szeretnének privatizálni, privatizált formáb an dolgozni, munkálkodni. Ez főleg a kórházi orvosokra vonatkozik. A dilemma változatlanul az, hogy pénz kell, lesze pénz, kellenek garanciák, leszneke garanciák, vagy nem teszünk semmit. Azt hiszem, felfüggesztve a korábbi törvényt és a végén nem téve s emmit, bűn lett volna. Másrészt ha a felfüggesztett törvény hatályba lépett volna, akkor viszont a már működő bt.k,
