Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2011 fekvőbeteg- és a járóbetegellátás finanszírozásában ne l egyenek különbségek, tehát tényleg az adott helyi adottságok függvényében lehessen kialakítani a megfelelő struktúrákat. Tehát az a véleményünk, hogy itt a strukturális átalakulásnak a szervezeti intézményi kereteit teremtjük meg, megfelelő szakmai és pénz ügyi garanciákkal, és azt gondolom, képviselőtársaim, hogy az egészségügy sem kerülheti el azt a folyamatot, amelyben mindannyiunknak közös érdeke, hogy az adófizetők pénzéből gondoskodjunk a lehető leghatékonyabb felhasználásról. Tehát amikor a gazdaságba n az elmúlt több mint tíz évben tapasztaltuk, hogy korszerű irányítási, üzemgazdasági módszerek honosodtak meg, akkor ezeket nyilván megfelelő korlátokkal… - mert én nem beszéltem nem orvos lévén arról, hogy milyen nagy súlya van és milyen speciális érdeke knek kell érvényesülni, de azt gondolom, hogy a regulátor, akár a tárca, akár az OEP, kellő garanciát és törvényi garanciát hozhat ebbe a rendszerbe, hogy a kettő ne ütközzön, hanem a békés együttműködésből mi, leendő betegek, a lehető legjobban kerüljünk majd ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Ebben a bizottságban is megfogalmazódott kisebbségi vélemény. Ennek ismertetésére megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak. IVANICS ISTVÁN , a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Miniszter Asszony! A gazdasági bizottságban, ahogy az előttem szólótól is hallottuk, ennek a törvénynek a gazdasági mozgatóerői, a lehetős égek, hogy mit tudunk a piaci viszonyok beemelésével javítani az egészségügyön, képezték a vita tárgyát. Természetesen a szakmaiság kérdése is nagy súllyal szerepelt, és a végén a hozzászólásomban szeretnék erre kitérni. Mindenképpen érzékelhető volt egy a ggodalom nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti képviselők részéről is, hogy vajon a piaci viszonyok beemelése hogyan s mint fog működni. Megfogalmazódott Molnár Albert szocialista képviselőtársunk részéről az, hogy ma a kamatokkal való operálás… - teh át hogy egyszerűen hitelekkel, szakmai befektetők révén is meg lehet oldani a kérdést, egyértelműen ez az aggodalom jelentkezett; tehát nem feltétlenül szükséges egy nagy gyógyszergyártó mogult rászabadítani egy kórházra, amikor a helyi menedzsment is a je lenlegi kamathelyzet ismeretében meg tudja oldani a feladatát. Göndör képviselőtársunk részéről merült fel egy ilyen markáns megjegyzés, hogy a lehető legrövidebb időn belül piaci viszonyokat kell teremteni ebben a szektorban. Én ezzel kapcsolatban szólalt am fel, hogy tudomásunk szerint az Alkotmánybíróságnak van egy olyan állásfoglalása, hogy az egészségügyben a korlátozott piaci versenynek a joga megáll. Tehát nincsenek olyan kötelezettségeink, hogy itt ezt a nagyon hangsúlyozott szektorsemlegességet mind enképpen erősítsük, és egy olyan jellegű piaci versenyt indítsunk el az egészségügyben, amely esetleg jóvátehetetlen károkat okoz. Különösen szemléletes volt ez dr. Kapolyi László MSZPs képviselő részéről, nála talán a szociáldemokrata gyökerek vetették f el azt a megközelítést, hogy mindenképpen szükséges a szakmaiságnak a figyelembevétele, és fájlalta, hogy a magyar privatizáció során eddig sem vettük igazából figyelembe az adott kultúra, az adott szakmai kultúra kiaknázását, és aggodalmát fejezte ki, hog y a praxisjog felfüggesztése vagy ennek a kizárása, hogy úgy mondjam, az orvostársadalomra rendkívül nagy hátrányt fog jelenteni, és ez esetleg nem kívánt következményekkel jár. A meglepetés számomra az volt, hogy az alelnök úr, aki vezette az ülést, egysz erűen így zárta le ezt a vitát: “Megpróbálom néhány mondattal lezárni, és megkímélem a kormánymegbízott urat, hogy válaszoljon, hiszen a mai nap folyamán csupán arról kell nekünk dönteni, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuke, a kérdésekre adott vála szokkal a témakör tulajdonképpen lefedésre került.” Ezek után felmerül az emberben a kérdés, hogy egy bizottsági vita során lehete alkalmazni ilyenfajta diktatúrát, hogy ha egy kényes kérdés felmerül, akár kormányzó oldalról, akkor egy ilyen
