Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az egészségügyi szolgáltatókról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2003 Ezzel ellentétben éppen azt a szabályozatlanságot kívánjuk rendbe tenni, amelyik ezen a területen az elmúlt 15 évben kialakult. Ezzel a jo gszabállyal, sokak állításával ellentétben, az állami vagyon kimazsolázását és széthordását fogjuk megakadályozni. Azokat a lehetőségeket foglaljuk keretbe, amelyek, ha világosak a játékszabályok, az egészségügy gyorsabb korszerűsítését segíthetik, javítha tják az ellátás színvonalát. Lehetőséget és kiszámítható, stabil működési szabályokat kívánunk adni azoknak, akik a mainál hatékonyabb, gazdaságosabb működési formára akarnak átállni. Elődöm az előző kormányzati ciklusban korszakos jelentőségűnek minősítet te az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról és az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslatot, amikor általános vitára javasolta 2001 októberében a tisztelt Háznak. Én nem kívánok minősítésekkel élni. Úgy gondolom, egy törvény súly át, jelentőségét mindig utólag a társadalom, a törvény alkalmazói tudják megítélni. Azt azonban szeretném egyértelművé tenni, hogy ez a törvényjavaslat nem a tulajdonosváltást helyezi középpontba. Megismétlem, tisztelt képviselőtársaim: nem a tulajdonosvál tást helyezi a középpontba. Az állam, az önkormányzat abban az esetben is változatlanul megtarthatja teljes vagyonát és teljes befolyását, ha az intézményi forma helyett közhasznú társaságként vagy gazdasági társaságként szervezi meg a szolgáltatásokat. Az állam nemcsak hogy nem vonul ki az egészségügy fenntartásából, hanem folyamatosan és jelentős mértékben emelni kívánjuk a közfinanszírozás arányát. Ezt a szándékunkat, tisztelt képviselőtársaim, mi sem bizonyítja jobban, mint az a 300 milliárd forint több let, amit az egészségügy számára biztosítottunk csupán az elmúlt év során. Tudjuk, hogy ez nem elég, és még többre van szükség, a finanszírozás további, folyamatos javítására. Éppen ez is indokolja, hogy emellett a hatékonyabb és felelősségteljesebb gazdál kodás formáit is ki kell alakítanunk, hiszen nem mindegy, hogy a betegek számára ezek a többletek hogyan hasznosulnak. A közpénzekből származó források bővítése mellett nem akarunk lemondani azokról a lehetőségekről sem, amelyek a privát szférából vonhatók be azért, hogy a betegellátás, a gyógyítás minőségi fejlesztése gyorsabban mehessen végbe; azért is, hogy az ágazatban dolgozók kiemelten felelősségteljes munkáját a jelentős béremelésre építve mielőbb méltó anyagi és erkölcsi elismerésben részesíthessük. Közismert, hogy az egészségügy szerkezetifinanszírozási megújítása az évtized egyik legfontosabb állami feladatát jelentette szerte Európában. Ezzel a feladattal a rendszerváltozás óta minden magyar kormány szembesült. Igazi áttörést azonban mindeddig ne m sikerült elérni, és egyre nyilvánvalóbb, hogy egyetlen rohammal nem is valósítható meg gyökeres változás. Ezért hirdette meg a kormány az egészség évtizede programot, amely szerves egységben megfontolt, egymásra épülő lépések sorozatában vázolja fel az e gészségügy átalakítását. A program első elemeként az Országgyűlés tegnap fogadta el a Johan Béla népegészségügyi programot, amely a hosszú távú egészségmegőrzés és az egészségjavítás prevenciós feladatait foglalja össze - köszönet érte valamennyi országgyű lési képviselőnek. Annál is inkább jelentős ez, mert az Európai Unió normáinak megfelelő, a lakosság egészségi állapotát javító, kiemelt jelentőségű országgyűlési határozatot az egészség világnapján fogadtuk el. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) Igen, én is úgy gondolom, hogy megérdemel ez az alkalom, ez a tegnapi ünnepi esemény egy kis szakmai ünneplést, méltatást is. Az egészség évtizede program másik két pillére az egészségügyi ellátórendszer modernizációja és a finanszírozás reformja. A két terület , most már tudjuk, elválaszthatatlan egymástól, hiszen semmiféle forrásbevonás vagy finanszírozási reform nem lehet eredményes az ellátórendszer szakmai és területi aránytalanságainak a csökkentése nélkül. És viszont: pótlólagos források nélkül önmagában a szervezeti formák megváltoztatása sem vezethet el az egészségügy ma már elodázhatatlan korszerűsítéséhez, modernizációjához. E két kérdéskör összefüggésére mutat rá az Egészségügyi Világszervezet európai regionális bizottságának 2002 szeptemberében, tehát a közelmúltban készült jelentése is, amely a magánszektor
