Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 11/2002-2006. ÜB (2002. december 18-ai) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
195 Elsőként megadom a szót Wiener György úrnak, az MSZP képviselőjének. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy olyan ügyrendi bizottsági eseti állásfoglalásnak a vitájáról van most szó, amely egy teljesen egyértelmű házszabályi rendelkezésen alapul. Bárki, aki elolvassa a Házszabály 75. §a (3) bekezdését, egyértelműen láthatja, hogy abban semmilyen kétértelműséget nem találhatunk, egyértelműen láthatja azt, hogy képviselőcsoportonként azonos időtartamra lehet korlátozni a felszólalást. Ebben az esetben indítványonként korlátozták két percre a felszólalási időt. Egyegy indítvány megvitatására tehát összesen 8 perc, ha pedig valamennyi módosító indítványt figyelembe vesszük, azok megtárgyalására több mint 133 óra állt rendelkezésre. Ezt az időkeretet semmiképpen nem lehet olyannak tekinteni, amely korlátozná a demokráciát, bármiféle sérelmével járna a parlamentarizmu s alapelveinek. Hogy mégis vitatkozunk erről a kérdésről, annak az az oka, hogy egyfelől a Fidesz célja az: bebizonyítsa, hogy a másik fél jár el házszabályellenesen, miközben az előző négyéves parlamenti ciklus alatt rendszeresen megsértette a Ház írott é s íratlan rendelkezéseit, szabályait, szokásait. Milyen eszközzel tudja ezt Salamon László képviselőtársam, bizottsági alelnök úr megkísérelni? Melyik az a jogértelmezési módszer, amellyel ő gyakran él, s amelyet most is alkalmaz? Ez a módszer nem más, min t egy általános rendelkezésnek olyan átértelmezése, amely a konkrét jogtételeknek más tartalmat próbál tulajdonítani, mint amilyennel az valójában rendelkezik. A Salamon úr által hivatkozott 29. § (1) bekezdése egy általános hatásköri szabály. Ebből az ált alános hatásköri szabályból semmiféle következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy milyen eljárás engedhető meg a bizottság tevékenységében. Kétségtelen, hogy az általános rendelkezéseknek lehet jogszabályértelmező funkciója. Ezzel az eszközzel az Al kotmánybíróság is él, így például a 9/1992es alkotmánybírósági határozat úgy fogalmazott, hogy a jogállamiságból levezethető a jogbiztonság, s ennek alapján konkrét jogtételeket alkotmányellenesnek nyilvánított. Azonban, ha ezt a módszert alkalmazzuk, akk or semmiképpen sem arra nyílik lehetőség, hogy elmarasztaljuk a költségvetési és pénzügyi bizottság eljárását, hanem csak arra, hogy kétségbe vonjuk a Házszabály 75. §a (3) bekezdésének házszabályszerűségét s átvitt értelemben alkotmányosságát. Lehetőség nyílik arra, tisztelt Salamon képviselőtársam, hogy megtámadja alkotmányos alapelvekre hivatkozva ezt a házszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság előtt, többek között arra hivatkozva, hogy itt egy ellentét áll fenn a Házszabály 29. § (1) bekezdése és a 75. § (3) bekezdése között. Arra azonban nincs lehetőség, tisztelt képviselőtársam, hogy maga a bizottság legyen az, amely jogot alkosson, és kimondja azt, hogy melyek azok az időkorlátok, amelyek még házszabályszerűek, s melyek azok, amelyek házszabályell enesek. Mivel nincs semmiféle alsó és felső időhatár ebben a rendelkezésben, teljesen egyértelmű, hogy a bizottság esetileg eldöntheti azt, hogy mennyi ideig kíván vitatkozni egyegy indítványról, mennyi időt ad az egyes képviselőknek álláspontjuk kifejtés ére. Tisztelt Képviselőtársam! Már az ügyrendi bizottság ülésén javasoltam önnek, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz. Természetesen ez csak oly módon lehetséges, hogy nem egyszerűen a két házszabályi rendelkezés ellentétes jellegére hívja fel a figyelme t, hanem arra is, hogy felhív valamilyen alkotmányos rendelkezést vagy általános alkotmányos alapelvet. Amennyiben azonban ez nem történik meg, ameddig az Alkotmánybíróság nem semmisíti meg a Házszabálynak ezt a rendelkezését, addig ez úgy értelmezendő, ah ogy ez történt egyfelől a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén, másfelől pedig az ügyrendi bizottság ülésén. Ennek következtében úgy ítélem meg, hogy a parlament akkor jár el helyesen, ha elutasítja a Fidesz képviselőcsoportjának az indítványát, és e záltal helybenhagyja az ügyrendi bizottság 11/20022006os eseti állásfoglalását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
