Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
1876 ugyanis abban, hogy a ma felnövekvő magyar generációknak már alapélménye lesz az ilyen rendezvények által a másként hívők és másként gondolkodók tisztelete, az eltérő, de békeszerető gondolatok közötti együttműködés akarása. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A keresztény ifjúsági rendezvény címében foglalt ké rdésre - ”Kit kerestek?” - a szervezők válasznak nyilván a keresztény hit középpontjában álló Krisztust szánták. Ha azonban a kérdést a társadalmi béke gondolatával szimpatizálókra vonatkoztatjuk, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy akik keresik, azok part nerre találnak a mai magyar kormányban, a szocialista, de reményeim szerint minden parlamenti frakció szándékában is. Hiszen a köztársaság jövője szempontjából is fontos, hogy az egymásért, az emberi közösségekért érzett felelősségvállalás eszméje, a béke gondolata, ha úgy tetszik, a kereszténységben rejlő erkölcsi és szellemi értékek a társadalom széles körében elterjedjenek. S ebben a momentumban lehetnének a béke, a társadalmi béke nagykövetei a keresztény egyházak. Hiszen ők nem tartoznak egyik politika i oldalhoz sem, lévén - és most pontosan idézek egy egyházi dokumentumból , hogy “feladatuknál és illetékességüknél fogva semmiképpen sem elegyednek politikai közösségekkel, s nincsenek kötve semmilyen politikai rendszerhez sem”. Ezen önként vállalt szolg álat, misszió hangsúlyosabb megjelenéséig a Szocialista Párt frakciója támogatni fogja a fiataloknak nemre, fajra, vallási hovatartozásra tekintet nélkül azon kezdeményezéseit, amelyek az emberi és nemzeti közösség egészének jobbítására irányulnak. Mert va lljuk, csak új férfiak és új nők tudják megújítani a történelmet. És ha ma önökkel nem is, de holnap általuk már eljöhet az a megálmodott, igazságosabb és testvériesebb világ. Köszönöm a tegnapi arénabeli rendezvény szervezőinek és résztvevőinek a remény ü zenetét, és önöknek azt, hogy meghallgattak. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm, frakcióvezetőhelyettes úr, a napirend előtti felszólalását. Kérdezem, hogy kíváne a kormány részéről bárki reagálni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Megkérem képviselőtársaimat és mindenkit, aki az ülésteremben tartózkodik, hogy a mobiltelefonokat kapcsolják ki, mert zavarja az ülést. Ez esetben napirend előtti felszólalásra megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyet tes asszonynak: “Európai Unióról másként” címmel, ahogy ezt jeleztem. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes asszony, alelnök asszony. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Április 8a jeles dátum. Április 8án veszítettük el a legnagyobb magyart, Széchenyi Istvánt; április 8án, 1990ben élhettük meg hosszú évtizedek után először a szabad választást Magyarországon; április 8án távozott sorainkból Csengey Dénes; és április 8án született Antall József miniszt erelnök úr. Április 8án, kedden 15 órakor a Fiumei sírkertben koszorúzással és főhajtással emlékezünk és tisztelgünk a szabad Magyarország néhai miniszterelnöke előtt. Ma Antall József szavai és gondolatai már egy működő demokrácia keretei közö tt igazodási pontokat jelentenek. Tudta, hogy egyszerre kell rombolni, és egyszerre kell építeni. Rombolni abban az értelemben, hogy a Varsói Szerződéstől, a KGSTtől azok megszüntetésével tudunk végleg szabadulni, és a nem kívánt keleti kapcsolatainkat cs ak új kötődésekkel tudjuk végleg elszakítani. A magyarság intézményes jövőjét az Európai Unióhoz és az euroatlanti szolidaritáshoz kötötte. Mi, magyar demokraták nem hagyhatjuk elvitatni a jobbközéptől, a Magyar Demokrata Fórumtól és személy szerint Antall Józseftől, hogy az európai felzárkózás minden mozzanatának és minden lényeges mozzanatának elindítója és alakítója volt. Egy történelmi folyamat nagy állomásairól beszélünk, és ezek 13 év óta egymásra épülnek. E folyamat csak történelmi léptékkel mérhető, és ebben a folyamatban nem szabad a nemzet eredményeit és reményeit tönkretenni.
