Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1877 Nem azért akartunk rendszerváltozást, hogy szembenézhessünk a munkanélküliséggel, az igazságtalan privatizációval és a piacverseny veszteseivel. Ez mind szomorú és elkerülhet etlen velejárója volt az átalakulásnak. Azért akartunk rendszerváltozást, hogy a ránk erőszakolt és bizonytalan keleti kötődéseink helyett a magyar emberek szabadon mérlegeljenek és dönthessenek hazánk sorsáról. Hazánk április 12én egy nagy parlamentté vá ltozik. A magyar döntéshozókhoz fordulok: ahhoz a közel nyolcmillió választópolgárhoz, aki a haza jövőjéről szombaton dönthet. Megszavazhatta volna a Magyar Országgyűlés is az alkotmány alapján a csatlakozást, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy a ne mzet sorsát évtizedekre, évszázadokra meghatározó kérdésben döntsön a nép. A huszadik század magyar történelmét mindig mások és másutt döntötték el: Trianonban, Jaltán, Moszkvában. Ma nekünk adatik meg, hogy végre jövőnkről gondoskodjunk. (13.20) Érdemes m egszívlelni Kádár Béla Miért Európa? című tanulmányának néhány gondolatát: Az európai csatlakozásunk történelmi léptékben búcsú a könnyűnek nem nevezhető múltunktól, amelyet a Himnuszunk is balsorsként említ. A tagság ugyanis búcsú a történelmi, és különös en a XX. században súlyosbodó elmaradottságtól, a felzárkózás, a korszerűsödés hordozója, búcsú megváltoztathatatlan és kilátástalan jövőnktől is egyben. A tagság a határok nélküli Európában búcsúztatja, ha nem is teheti meg nem történtté a trianoni traumá t. A tagság búcsú Jaltától és örökségétől, elbúcsúztatható a keleti és a nyugati világ közötti ingadozásunk, a kompországi státus; a tagsággal a nyugati partra érünk. A tagság búcsú a kisországi státustól, a szűk nemzetállami, nemzetgazdasági keretek közé szorított kisnemzeti léttől, fejlődési korlátoktól. A kitágult téren belül Magyarország már nem lesz olyan kicsi, mint egyedülállóként. Az uniós tagság nemcsak búcsú a múlt terhes örökségének egy részétől, hanem egyszer s mindenkorra randevú a jövővel, az európai, ám hagyományaira büszke nemzeti jövőnkkel. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt televízióra figyelő s rádióra figyelő Honfitársaink! Egy egész nemzet vizsgázik április 12én felelősségből és hazaszeretetből. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps. ) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm frakcióvezetőhelyettes asszony napirend előtti felszólalását. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. Igen, megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. Miniszter úr! KOVÁCS LÁSZLÓ külügym iniszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! (Dr. Dávid Ibolyához fordulva.) Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Talán furcsán hangzik, de meggyőződéssel mondom, hogy ritka öröm, amikor kormánytagként, kormánypárti parlamenti képviselőként teljes m értékben egyet tudok érteni egy ellenzéki felszólalással, az ellenzék egyik pártja elnökének a felszólalásával, szavaival, azzal a felelősségteljes megközelítéssel, ahogy Magyarország európai uniós csatlakozásáról szólt, és arról a folyamatról, aminek ered ményeként eljutottunk ide. Hiszen a kormány is azt mondja, hogy mindaz, amit elértünk, az, hogy eljutottunk a csatlakozás pillanatáig, négy szabadon választott parlament és összesen öt kormány egymásra épülő teljesítménye. És valóban, ebben az úttörő szere pet az első szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József játszotta, aki felismerte, hogy Magyarország jövője, Magyarország sorsa, ahogy valamivel több mint ezer évvel ezelőtt az akkori keresztény Európához kötődött, most Európa legfejlettebb de mokráciáinak sorsához kell kötődjön, csak így biztosítható Magyarország nem megmaradása, mint ezer évvel, hanem felzárkózása a nemzetközi fejlődés élvonalához, mert a kimaradás együtt jár a lemaradással, egyet jelent a lemaradással, a perifériára sodródáss al.
