Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1826 zsebükbe kellett nyúlniuk, hogy gyakorlatra oktató mesternél tanulhasson a gyermekük, és ezt a jelenséget nem lehet olyan egyszerű szankciókkal orvosolni, mint amit ez az előterjesztés javasol. Ismé tlem: nem azt a szankciót ellenzem, miszerint “a gazdálkodó szervezet a nappali oktatás munkarendje szerinti oktatásban részt vevő tanulótól a gyakorlati képzésének megszervezéséért, végzéséért és a gyakorlati képzés feltételeinek a biztosításáért nem kérh et és nem fogadhat el hozzájárulást, illetőleg költségtérítést. Az e tilalmat megszegő gazdálkodó szervezetet az illetékes területi gazdasági kamara öt évre eltilthatja a gyakorlati képzésben való részvételtől.” A visszásságokat kiváltó fő ok, a Szakképzés i Alapból történő támogatás elégtelensége a jövőben még erősebben érvényesül, mivel a korábbiakhoz képest még több felé forgácsolódik az alap. Mivel nincs szó ebben a törvényben arról, hogy a szakképzés hatályának kiterjesztésével párhuzamosan növelni kell a szakképzési járulék mértékét vagy az alap költségvetésből történő támogatását, a következmény véleményünk szerint egyértelmű, azaz tovább szűkülnek az alapból eddig részesülők lehetőségei. Minden szankció ellenére tehát a szülőknek a jövőben még mélyebb en kell a zsebükbe nyúlniuk annak érdekében, hogy gyermekeiknek gyakorlati oktatót találjanak, mert a mesterek oktatásban való legális érdekeltsége várhatóan tovább romlik. Ez tulajdonképpen az egyik legerősebb kifogásunk a javaslattal szemben. Tisztelt Há z! A felnőttképzés és a szakképzés kapcsolatának erősítésével egyetértünk, csak nem látjuk ennek a döntésnek a forrásait. Szükséges lenne egy ilyen irányú előrelépés, hiszen például az ötveneshatvanas években szinte mindig zsúfolt volt a dolgozók esti isk olája, évente tízezrek szereztek a felnőttképzés keretében szakmunkásbizonyítványt. A hetvenesnyolcvanas években a felnőttképzés súlypontja átterhelődött az érettségi és a technikusi oklevél megszerzésére. Az elmúlt időszakban évente 7200, iskolarendszer en kívüli szakmai képzést jelentettek be az illetékes tárcának, és ezekben mintegy 140150 ezer felnőtt vett részt. Szükséges tehát rendezni és mederben tartani ezt a képzési folyamatot, de ennek sikeréhez a szankciókon és a miniszter vizsgamegsemmisítő jo gosítványának bevezetésén túlmenően igenis anyagi források is szükségesek lennének. Tisztelt Ház! Még néhány rövid részt szeretnék abból az indoklásból felsorolni, amely miatt nem tudjuk támogatni ebben a formában a törvényjavaslatot. Ezt követően pedig ma jd Pichler Imre képviselőtársam fogja folytatni a sort. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat azokat a képzéseket részesíti előnyben, amelyek a korszerű ipar számára kevésbé használhatóak, vagy ahol a szolgáltatásban már jelenleg is felesleges munkaerő á ll rendelkezésre. Kedvezőtlen hatása van annak is, hogy csak a tanulószerződés alapján jár a tanulónak rendszeres pénzbeli juttatás. Erről képviselőtársam már beszélt, ismétlem, hogy a törvényjavaslat szerint és az eddigi gyakorlat szerint technikusokkal n em köthető tanulószerződés; nem köthető tanulószerződés a költségvetési intézményekben tanuló diákokkal, például a kórházakban tanuló diákokkal, és az iskolai tanműhelyekben tanuló szakmunkásokkal. Jelenleg pedig az iskolai tanműhelyek többségükben lényege sen jobban felszereltek, mint a cégek. Kikkel kötöttek az elmúlt időszakban tanulószerződést? Azokkal, akik az építőipari szakmákat tanulják, azokkal, akik betanított munkások lesznek. Erről is beszélt Kuzma képviselőtársam, hogy az elmúlt tanév elején 12 703 tanulószerződés létezett, ez az összes tanulónak kevesebb mint 10 százaléka. Mi is javasoljuk, hogy a technikusok, az iskolai tanműhelyek, a költségvetési intézmények diákjai is mindenképpen kapjanak ösztöndíjat. Magunk is kedvezőnek véljük az új törvé nyben azt, hogy a képzést koncentrálják. Eddig az iskola alanyi jogon bárkit vizsgáztathatott, most majd csak azt, aki vele tanulói jogviszonyban áll, így megszűnik az egykét fő felvétele a beszámoltató rendszerű oktatásra. Ellenben ez hátrányos lesz az e lmaradottabb kistérségek számára, mert a térség elhagyására kényszerítheti a diákot, és mindenképpen kedvezőtlen hatása lesz ennek az érettségire épülő szolgáltató szakmáknál: tévészerelő, háztartásigépszerelő, autóelektronikai műszerész s a többi, amelye k már most is hiányszakmának tekinthetők.
