Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1823 szakközépiskolákban fejezték be a tanulmányaikat, és közben - én ezt végtelenül pozitívnak tartom - jelentősen csökkent a szakiskolákba, szakmunkásképző iskolákba járó diákok szám a, jelenleg 2324 százalékra csökkent. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ez a 2324 százalék ma a magyar társadalom legrosszabb helyzetben lévő családjainak a gyerekeiből áll, tehát ez az a tömeg, amelyik minden szempontból marginalizálódott, a legrosszabb hel yzetben van. Egészen biztosra mondható, hogy a leszakadók közé fog kerülni, sőt, mire odakerül a szakiskolába, már oda is tartozik. Az az abszurd helyzet, ami a mai magyar szakiskolákat jellemzi, hogy tudniillik 45 százalék fölött van az évente megbukó diá kok aránya, elfogadhatatlan, kezelhetetlen, azonnali változtatást igényel. Az az abszurd helyzet, amelynek alapján 90 százalék fölött van a szakmunkásképző intézményből kikerülő gyerekek azon aránya, akik nem tudnak informatikául, nem tudnak idegen nyelvek et, ez elfogadhatatlan, tarthatatlan. Amikor Európai Unióról beszélünk, amikor a globalizált világ előnyeiről beszélünk, akkor tudnunk kell azt, hogy ezek a srácok ebből a világból, ha nincs sürgősen változás, egészen bizonyosan kimaradnak. Minden olyan lé pés tehát, amely az ő felzárkózásukat, az ő problémáik megoldását szolgálja, üdvözlendő, támogatandó lépés. Azt gondolom, az előttünk fekvő törvénytervezet ilyen lépés. Nem elegendő lépés ehhez; ezt folytatni kell a közoktatás átfogó reformjával, a közokta tási törvény változtatásával; folytatni kell a felsőfokú szakképzés egész rendszerének kitágításával, szélesítésével; és folytatni kell - egyébként már az előző ciklusban elkezdett formában - a felnőttképzés egész rendszerének megerősítésével. Ezek azok a feladatok, amelyek azonnali kihívásként előttünk állnak, és ha ezekben egyet tudunk érteni - és úgy tűnik, legalábbis a bizottsági vitákat áttanulmányozva és az eddigi megszólalásokat hallgatva, valamilyen szinten ebben egyet tudunk érteni , ez szerintem mindenképpen örömteli. Ez a törvénytervezet, amely egy tíz éve elfogadott törvénynek a korrekciója, módosítása, legalább három olyan pontot tartalmaz, amelyek elengedhetetlen feltételei a további működésnek. Az egyik ilyen - bizonyos értelemben ezt tartom a magam részéről a legfontosabbnak - a gazdasági szféra és a szakképzés eddiginél jobb összhangjának a megteremtése. Nem tartható az a rendszer, amikor a szakképzési hálózat, maga a szakképzési folyamat és a tényleges gazdasági szféra nem napi szinten van kapcsolatban egymással. Nem tartható az a - szerintem rossz - gyakorlat, amelynek az okát persze tudjuk, hogy tudniillik összeomlott szerencsére a magyar szocialista nagyipar, de ennek megfelelően sajnálatosan az egész gyakorlati képzési rendszer átcsúszot t közvetlenül az iskola világába, amely a legjobb szándék és pénz ellenére - amivel természetesen nem rendelkezik az iskola világa - alkalmatlan arra, hogy eleget tegyen annak a kihívásnak, amit jelent a ténylegesen felkészült, a napi praktikus oktatási he lyzetben gyakorlatot szerző diák és így a munkaerőpiacon alkalmazható munkaerő “létrehozása”. (10.40) Így tehát amikor a törvény tervezete arra tesz kísérletet, hogy a gazdasági kamarák bevonásával, a tanulói szerződések egész rendszerének megváltoztatásáv al jelentős mértékben megváltoztatja a tanuló, a diák, az iskola és a gazdasági szféra kapcsolatait, akkor azt gondolom, jó úton jár, és ez a jó út talán segíthet abban, hogy a jelenleginél korszerűbb, a tényleges piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó sza kképzési rendszerünk jöjjön létre. A másik jelentős változás az Országos képzési jegyzék jelenleginél egyértelműbb, nyilvánvalóbb, pontosabb meghatározása. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországon még mindig túl sok szakmát tanítunk, még mindig túl s zétaprózott, túl elemeire bontott a szakképzés egész rendszere. Minden olyan változtatás, ami ennek szűkítésére, az univerzálisabb tudás, a változtatni akaró és tudó tudás elérése irányába vezet, az üdvözlendő, az elengedhetetlenül szükséges. Akkor, amikor az Országos képzési jegyzék kialakításában a jelenleginél nagyobb szerepet vállalva közreműködhetnek a gazdasági szféra, a társadalom különböző szereplői, akkor azt gondolom, jó úton járunk, abba az irányba, amely az előbb említett formában egy, a piacon igazán eladható, jól működő, munkaerőpiaci keresletet kielégítő szakképzési rendszer irányába halad.
