Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 25 (60. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
1643 átláthatóbb, megkülönböztetésmentes módon történhessen meg, amine k eszköze a magyarországi földgázpiac megnyitása, liberalizációja. Az általános indoklás szerint az új törvény hatálybalépésének célja első helyen, azaz nyomatékkal azonban az, hogy az Európai Unió felé kötelezettséget vállaltunk az irányelveknek megfelelő en a belső földgázpiac megnyitását szolgáló törvényi szabályozás megalkotására, a piac megnyitására. Azaz ha a törvényalkotás kényszere fennáll, akkor ezen elsődleges elvárásnak kell megfelelni, és más szempontok, amik között értelemszerűen a fogyasztói ér dekek képviselete, érvényre juttatása kellene hogy meghatározó legyen, csak másod- vagy többedlegesek lehetnek. A vázolt probléma feloldhatatlansága, a helyes célok esetleg szándékolt szem elől tévesztése meghatározóan rányomja bélyegét a tervezetre. Úgy v élem, a javaslat alapján működő gázpiacon jelentős számú feljogosított fogyasztó megjelenésére nem lehet számítani, bár ez lenne a kívánatos. A meghatározott piaci szereplőkre előírt számviteli tevékenység szétválasztása önmagában nem garantálja az átlátha tóság kritériumát, valamint a hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést. Visszatérve az alapvető kérdésre, mi az elsődleges cél? Mi a prioritás? Hova kell hogy vezessen a szabályozás? A kérdés pedig az, hogy ellátási biztonságot kívánunke közüzemi fogyasztási rendszerrel, vagy versenyhelyzetet szabadpiaci szereplőkkel. A szabályozott árak és a piac klasszikusan egymást kizáró tényezők. Egy erősen szabályozott piacon lehetségese valós verseny, lehetségese versenyhelyzetet létrehozni? Ha igen, ez ko ckáztatjae az ellátás biztonságát? Mekkora a kockázat mértéke? Hol van a kockázatvállalás határa? Miért ott, és az hogyan érhető el? Talán igaz, hogy ha nincs kockázat, akkor azon a piacon nincs versenyhelyzet sem. Akkor pedig nem lesz olcsóbb a gáz, maga sabb színvonalú a fogyasztó kiszolgálása. De nem ez lenne az egyik cél? Lehet és kell mérlegelni, a piacnyitásnak vannak dilemmái; lásd: kaliforniai jelenség. Megnyugtatóbb lenne, ha a javaslat tartalmazott volna utalást annak jeleképpen, hogy a hivatalt h atáskör bővülése mellett ilyen stratégiai feladatokkal kellene felruházni. Az valószínűsíthető, hogy öszvér jellegű bürokratikus szabályozás nem alkalmas piaci problémák kezelésére, emellett a hivatalt ki kell emelni a politikai zsákmányrendszer egyre kite rebélyesedő hatásai alól. A tervezet értelmében egy összefüggő rendszeren belül két piaci mechanizmus van jelen, próbál működni. Ennek legalább két sarokpontja, sikertényezője van. Az egyik a hivatal működése, amelynek státusa kétséges, hogy garantálja az egyébként megkívánt és elvárt objektív jelleget. A másik a rendszer szereplőinek együttműködési képessége, hajlandósága. Minden szereplőnek megvan a saját szempont- és érdekrendszere, amelyek alapján döntéseiket meghozzák. Ha ezek nem esnek egybe, vagy leg alább nem közelítik jól egymást - beleértve a hivatalét is , akkor az összefüggő rendszer és azon belül a két mechanizmus zavartalan működése nem várható, aminek súlyos következményei lehetnek a földgázellátás területén. Együttműködés akkor várható, ha az abból származó előnyök nagyobbak, mint anélkül. Ehhez össze kell hangolni az egész összefüggő földgázrendszert, de ennek feltétele egy olyan hivatal, amelyik erre státusát, hatáskörét és humán erőforrásait tekintve is képes. (19.30) Tisztelt Képviselőtárs aim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót az évek óta szőnyeg alá söpört problémáról, a hálózatfejlesztési hozzájárulásról, illetve a tervezet megfogalmazása szerint a csatlakozási díjról. E fogalmat a törvényjavaslat nem definiálja. Nem definiálja, hisz en a fogyasztási igénnyel jelentkezők által fizetendő díj, továbbá az ezzel kapcsolatos eljárási szabályok meghatározását az előterjesztés a gazdasági és közlekedési miniszter hatáskörébe utalja. Vajon helyese ez? Úgy vélem, nem. Törvényi szabályozással k ellene választ adni arra a kérdésre, hogy a jelenleg folytatott gyakorlat tarthatóe, igazságose, korrekte. Ezt a problémát azzal szokták elintézni, ha felvetődik, hogy két filozófia van a világon erre vonatkozólag, hogy kell hálózatfejlesztési hozzájáru lást fizetni, vagy nem kell. Ha nem kell, akkor az árban kell megképezni
