Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 25 (60. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
1623 Tehát legyen az a törvényben, hogy az áremelés és a kompenzáció együttes hatása - ugyanúgy, ahogy a polgári kormány négy éve alatt végig - az infláció szintje alatt lesz. Ezt a módosító javaslatot adjuk be közösen , fogadjuk el közösen - és máris volt értelme a vitának. Kérem ehhez képviselőtársam segítségét. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Két percben megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak, Fidesz. DR. L ATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Balla György képviselőtársam - valószínűleg nem véletlenül ülünk egy oldalon - a számból vette ki a szót, én is csak ezt akartam megemlíteni. Még egyet szeretnék azért K ovács Tibor számára egyértelműsíteni. Úgy hiszem, hogy a MOL vesztesége nem elsősorban annak volt köszönhető, mert valamilyen valóságtól elrugaszkodott szabályozás történt, hanem úgy gondolom, másnak. Hiszen 1994ben, ha jól emlékszem, közel konszenzussal fogadta el a gáztörvényt a tisztelt Ház, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon ült. Tehát meg lehetett találni azt a szakmai minimumot és társadalmi igazságossághoz vezető mértéket is, amely elfogadhatóvá tette. Én azt hiszem - nem szeretnék vájkálni a múltban, de ezt meg kell említeni , más miatt következett be, egy 1995ös, illetve pontosabban két kormányhatározat miatt, ami a privatizációhoz kapcsolódott, s amely a területi szolgáltatóknak példátlanul, a világ gyakorlatától eltérően 8 százalékos esz közarányos nyereséget biztosított, törvényi szabályozás keretében. Ugyanis, ha bármilyen formában ezt a nyereséget meg lehetett volna osztani - ami ugye, az utóbbi időben akár 12 százalékra is felnőtt egyes helyeken - a közüzemi szolgáltató, a MOL és a ter ületi gázszolgáltatók között, akkor egészen más típusú eredményeket lehetett volna a gyakorlatban is kialakítani. De ez a múlt zenéje, viszont ennek terheit a hátunkon cipeljük. Úgy gondolom, csak éppen néhanéha, tükörként magunk elé tartva ezt, nem árt e zzel is szembesülni. Köszönöm. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Podolák Györgynek, a Szocialista Párt képviselőjének. PODO LÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Próbálunk most már abba az irányba tartani a következő kétperceseknél, hogy az egyéb politikai kérdésekkel kapcsolatosan nem próbálunk reagálni, amennyiben a másik oldalról is fölmerül ez az igény. Tehát egyszerűsíten i és szakmai síkra szeretnénk terelni a vitát. De annyit azért szeretnék Latorcai képviselőtársamnak nagy tisztelettel elmondani, hogy ha azt az érvelést használom föl, ami a Fidesztechnológiában működik, amikor megmagyarázzuk, hogy mi mennyi, tehát a két szer 12 százalék nem 12 százalék, hanem négyszer 6 százalék; ha ugyanezt a terminológiát állítjuk föl, szeretném önt emlékeztetni, hogy a tavalyi évben a Medgyessykormány nem emelt gázárat. Ebben az évben 4,4 százalékos lesz a gázáremelés, amit az átlagfo gyasztónak fizetni kell. Ha használom a logikát, amit ön fölvetett, akkor természetesen az elmúlt két évben 2,22,5 százalékos volt a gázáremelés. Még egy érvet szeretnék hozzátenni, és akkor mehetünk vitára, ez nagyon jól hangzik, gondolom, a fogyasztók e zt kellőképpen tudják érzékelni, csak szakmailag tudjuk, hogy egyiknek sincs így értelme. A másik dolog: túl kellene lépjünk már azon a kérdésen, hogy a gázt ennyire politikai síkra visszük. Miért nem visszük a hús kérdését politikai síkra? Miért nem vissz ük a kenyér kérdését? - és még sorolhatnám. Miért a gáz piaci árától várjuk el, hogy szociálisan az alapvető társadalmi
