Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF):
1374 nem tudom támogatni azt a megközelítést, amit Birkás képviselő úr említett, hogy valamifajta egységes kódexrendszerben kerüljön sor ennek a szabályozására. Megmaradt az a fajta probléma, ami az érintettek körével kapcsolatos, tudniillik avval, hogy a sportoló helyett most ugyan hivatásos sportoló szerepel, de ilyen módon sem lesz annyira pontos ez a kör, és különösen nem lesz indokolható az, hogy miért pont erre a körre terjedjen ki ez a szabályozás. És végül megmarad az a fajta probléma, amelyik arra vonatkozik, hogy a bűncselekmény maga nem kellően körülírt, a bűncselekmény nem kellően egyértelműen meghatározott, és ilyen módon a szankciórendszer nem kellők éppen képes ezt a társadalom érdekében büntetni és szankcionálni. Azt kell mondanom, képviselőtársaim, hogy tulajdonképpen evvel a törvényjavaslattal ismét azzal a fajta szemlélettel találkozunk, ami számos fideszes képviselőtársunkat és fideszes javaslato t jellemez, tudniillik, hogy azt gondolják, hogy a büntető törvénykönyv valamifajta üzenőfüzet, valamifajta erkölcsi előírásgyűjtemény, amelynek az a feladata, hogy kifejezze az Országgyűlés vagy a társadalom helytelenítését, rosszallását bizonyos kérdése kben. Én azt gondolom, hogy ez nem így van. Számos olyan kérdés van, amit nem büntetőjogi eszközökkel lehet kezelni, hanem egyébként a képviselőtársaink által is helyesen említett felvilágosítással, megelőzéssel vagy éppen olyan precedensekkel, amelyekről szintén most olvastam, hogy például Finnországban az a sportszövetség, amelynek egyetlen tagját szándékos doppingoláson kapták, elvesztette teljes állami támogatását. Azt gondolom, ilyenfajta eszközökkel, sportszakmai eszközökkel, felvilágosító eszközö kkel kell elsősorban a dopping ellen harcolni, ugyanakkor készek vagyunk arra, hogy ha érkezik ilyen kezdeményezés, akkor megpróbáljunk az Igazságügyi Minisztériummal együtt olyan megoldást találni, ami a szabadidősport területén is és a versenysport terül etén is a doppingszerek ártalmas használatának visszaszorításával jár. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Horváth Balázs képviselő úrnak, MDF. DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A sport egyik, most már szinte klasszikusnak tűnő meghatározása valahogy így szól, hogy a sport a mozgás öröme, az örömteli mozgás. Úgy gondolom, úgy vélem, hogy ez igaz is, csak éppen ez a törvény nem erről szól. Ez a törvényjavaslat nem erről szól. Ennek a törvényjavaslatnak a jogilag védett tárgya a sport, a versenyszerű sport tisztaságába vetett töretlen hitünk, és ebben az aspektusban másodrendű kérdés, hogy a doppingfogyasztás milyen iszonytató következményekkel jár. Azt egész más, büntetőjogi v agy más eszközökkel kell szabályozni. Úgy gondolom, szociológiai aspektusból megközelítve a kérdést, hogy most már, a XXI. században az embernek, lett légyen az gyermek vagy idős, vagy fiatal, szinte létezési formája a sport. Pontosan ezért a Magyar Demokr ata Fórum és az én személyes álláspontom szerint is a sportélet tisztasága nemcsak egyéb eszközökkel, de büntetőjogi eszközökkel is védendő. Pontosan ezért én úgy gondolom, hogy szükséges a büntetőjogi szankcionálás, tehát bevinni a Btk. eszközrendszerébe azokat a technikákat, amelyek megakadályozzák a nem tiszta sportot, és itt a határt értelemszerűen meg kell húzni. Ez döntés kérdése. Az előterjesztők a hivatásos, nagyon leegyszerűsítve: a kemény szintű, versenyszerűen űzött sportban részt vevőket kívánjá k büntetni. Én ezzel a logikai megközelítéssel, őszintén megmondom, egyet is értek, nemcsak azért, mert ahogy az imént mondtam, az életünket már átszövi a sport, hanem azért, mert a versenyszerű sport már nem egyszer egzisztenciális kérdés, rendkívül komol y, nagy összegű pénzekről van szó; tudom, hogy ez büntetőjogilag így van, úgyhogy az ügyvéd kollégák ne nézzenek rám megrovóan, de ad absurdum, aki hivatásos sportolóként, ahol nagy összegű pénzdíjak vannak, doppingot használ, az tulajdonképpen csal is, na gyon leegyszerűsítve és bizonyos áttétellel.
